Marissa Meyer – Cinder

Író: Marissa Meyer
Cím: Cinder – Hamupipőke a kiborgok között
Eredeti cím: Cinder
Sorozat: Holdbéli krónikák 1.
Megjelenés éve: 2012
Oldal szám: 432
Kiadó: Alexandra
Fordító: Bujdosó István
Műfaj: disztópia, fantasy, romantikus, sci-fi

126 évvel a IV. világháború után emberek és kiborgok népesítik be Új Peking utcáit. A népességet halálos járvány tizedeli. Az űrből kegyetlen holdlakók figyelnek és várnak a megfelelő alkalomra… Senki sem sejti, hogy a Föld sorsa egyetlen lány kezében van…
Cindert, a tizenhat éves kiborgot a társadalom nagy része technológiai tévedésnek tartja, mostohaanyja pedig ki nem állhatja. De a kiborglétnek is megvannak a maga előnyei: Cinder szinte mindent meg tud javítani (robotokat, lebegőjárműveket, sőt még a saját meghibásodott alkatrészeit is), ezért Új Peking legjobb műszerészének tartják. E hírnevének köszönheti azt is, hogy Kai herceg személyesen keresi fel, hogy hozza helyre meghibásodott androidját. A megbízás „nemzetbiztonsági ügy”.
Vajon tényleg Cinder kezében van a Föld jövőjének kulcsa? Vagy a holdbéli királynőnek sikerül varázserejével és más fondorlatokkal meghódítania Kai herceget és vele az egész világot? A Holdbéli krónikák első könyve Hamupipőke klasszikus meséjét kombinálja a Terminátor és a Star Wars elemeivel. Az eredmény egy fantasztikus, magával ragadó történet.

„– Mit gondolsz, vírusos? – csücsörített Cinder.
– Lehet, hogy ő is annyira belezúgott Kai hercegbe, hogy tönkrement a processzora. „

Be kell vallanom elég sokáig kerülgettem a könyvet. Rengetegszer belebotlottam a könyvesboltokban, az interneten, a molyon. Végül a legjobb barátnőm megvette a könyvet és az ő véleménye sarkallt arra, hogy nekivágjak.

„– Ha már a szemműtétnél tartunk, észrevette, hogy nincsenek könnycsatornái?
– Nem mondja! Tényleg? Én meg már azt hittem, szimplán érzelmi idióta vagyok – húzta fel a lábát az asztalra Cinder, és szorosan átölelte a térdét. „

Azt kell mondjam éreztem, hogy a Cinder egy sorozat első része. A történet nagy része információk és magyarázatok halmaza. Nincs, illetve nem olyan látványos a karakterfejlődés, az események nem monumentálisak és a fontos történések is egy komolyabb konfliktus elindítói. Ezek egy kissé monotonná teszik a könyvet, de ez nem feltétlenül baj. Véleményem szerint a sci-fik általában ilyenek és a Cinder első sorban sci-fi, mint bármi más. Egyszerűen át kell rágni magunkat rajta, ha nem szeretjük a monotonitást, bár nekem semmi bajom nem volt vele. :)

„– Nem tudom. Az a helyzet, hogy nincsenek emlékeim az operáció előttről.
A férfi felvonta a szemöldökét, kék szeme magába szívta a szoba fényét.
– A kibernetikai operációra gondol?
– Nem, amikor nővé operáltattam magam. „

Történetünk főhőse Cinder, Grimm Hamupipőkéjének modern verziója. Tulajdonképpen semmi közös nincs bennük a kedvességüket és szorgalmukat leszámítva. A komoly helyzeteket viccel, főleg irónia alapú viccekkel csapja agyon, amit személy szerint én imádtam. Szeretem, ha egy lánynak/nőnek ilyen típusú humora van, ugyanakkor képes átérezni, ha valóban fontos és komoly helyzeteket. Ugyanakkor Cinder túl sokat áltatja magát, gyengeségének ez az egyetlen oka, hogy nem képes elfogadni magát olyannak, amilyen és annak aki.

„– Remélem, összefutunk még.
– Valóban? Akkor továbbra is követni fogom.”

Őfelsége Kaito herceg, illetve császár. Nos, mit ne mondjak, nem nyűgözött le. A céljai nemesek, de nagyon nem áll készen a császárságra. Túl őszinte és nem érzi a politika finom és aprólékos játszmáit. Cindernek is úgy udvarol, mint egy félénk kisfiú és nem úgy, mint egy határozott férfi, pedig egyes esetekben igenis tud eltökélt lenni.

A könyvnek legtöbb érzelmet akkor sikerül kicsikarnia belőlünk, amikor Levana undorítóan édes játszadozásiról olvasunk, vagy Adri jogtalan kegyetlenségeiről, ők az a két ember, akiket szívesen lelöknél a lépcsőn és nem sajnálnád, sőt nevetnél rajtuk, hiába gonosz dolog a kárörvendés.

Ha mindezt összegeznem kell, bátran mondhatom, hogy felkeltette a kíváncsiságomat és kíváncsian várom a folytatást a Scarletben.