2015. október 25., vasárnap

Megkésett köszöntő!!




Üdvözlök mindenkit Heela Olvasó Naplójában!

Nem fárasztok senkit azzal, hogy elkezdek magamról áradozni, sokak szerint az egóm így is a csillagokat verdesi, persze ez egyáltalán nem igaz. :D

Elméletileg azért indítottam ezt a blogot, hogy segítsek a jelenlegi és jövendő beli könyvmolyoknak kiválasztani mit is olvassanak. Gyakorlatilag is ez a helyzet és az a reményem, hogy ha feldobálom ide a saját kis szösszeneteimet valaki esetleg merő véletlenségből, vagy mert annyira unatkozik, vagy mert már minden létező könyvet elolvasott e kerek világon elolvassa őket és esetleg még véleményt is nyilvánít róluk, akár jót, akár rosszat.

Így tehát köszöntök itt mindenkit és izgatottan várom a véleményeket, ötleteket és minden egyebet. :D

További kellemes napot (vagy aktuális napszakot) kívánok mindenkinek!!!!

Heela

Jennifer L. Armentrout – Opposition


Író: Jennifer L. Armentrout
Cím
: Ellenállás

Eredeti cím
: Opposition

Sorozat
: Luxen # 05.

Megjelenés éve
: 2015

Oldalszám
: 384 oldal
Kiadó
: Könyvmolyképző
Fordító: Miks–Rédai Viktória
Műfaj
: paranormál, fantasy, romantikus, űrlény


FIGYELEM, EGYES RÉSZEKEN SPOILER VESZÉLY ÁLL FENN!!!!!!!!

Látszik, hogy utolsó kötet. A történet lapos volt, eltekintve az utolsó oldalak cselekményétől és egy- két harcról elszórva az oldalak között. Ettől függetlenül igenis szuper könyv volt. Látványos karakterfejlődésekkel, hihetetlen romantikus jelenetekkel, bepillantásokkal jövőbeni tervekbe és eseményekbe. Ugyanakkor egy két részletet illetően hagynak minket sötétben tapogatózni, ami nem feltétlenül baj. Szabadon szárnyalhat tovább a fantáziánk. Egy esetleg kettő kicsi Daemonről, vagy kicsi Katyről majd a távoli, vagy nem is olyan távoli jövőben. Kíváncsi lennék Daemon milyen lenne, mint apa egy csecsemővel, vagy még inkább egy várandós Katyvel. De túlságosan is előre szaladtam. Ilyenkor igazán lelőhetne valaki. :P
Szóljunk néhány szót Katyről. Az ő jellemfejlődése ebben részben is folytatódik a pozitív irányokba és be is fejeződik. A végeredmény pedig egy igazi kis harcos amazon. Nem ijed meg a kihívásoktól, nem ijed meg ha harcra kerül a sor, ő is ugyanúgy benne van a sűrűjében, még ha ez nem is nagyon tetszik Daemonnek. Sőt. Egyáltalán nem tetszik neki. Ám az írónő remekül kifejezi azt is, hogy Katy egyben nő is. Számára is elérkezik a töréspont előbb-utóbb. Katynél a mélypont az anyja halálának hírére jött el. Megtört és mint várható, összeomlott. Ő a tökéletes nő Daemon számára, mert a nyugodt és megfontolt természete remekül kompenzálja Deamon hevességét, forrófejűségét és szenvedélyét. Jó feleségként ügyesen kordában tudja tartani a férjét a kritikus pillanatokban és általában is. :)


Daemon ellenben az Opál óta ugyanolyan. Ugyanolyan szexi, forrófejű, gyakran komolytalan. Amikor azonban szükség van rá igenis képes a komolyságra és a logikus gondolkodásra. Ha kell egy imádni való idiótából képes remek vezetővé változni. Mindig ott van a szerettei mellett, ha szükség van rá és soha nem hagyja hátra a barátait. Ha kell igenis képes befogni a lepcses száját és bölcsen hallgatni. Csak a jelenlétével, az ölelésével és a szeretetével gyógyítani Katyt, amikor a lány az összeomlás szélén áll.


De igazán ketten a legerősebbek. Legyőznek mindent és mindenkit. Képesek egy teljesen új életet felépíteni, hogy megteremtsék a saját jövőjüket.
Nagyon, nagyon, de nagyon fura volt Dee-t „gonosznak” látni. Az a vidám, élet szerető duracel nyuszi egyszerre egy idegesítő talpnyalóvá vált. Hála az égnek nem hagyták magára és ennek meg is lett az eredménye, a nyuszika visszatért. Annyira aranyosak voltak Archerrel. Szívesen olvasnék még kettőjükről esetleg egy novellát, vagy akár egy önálló, rövidebb könyvet is. Mit gondoltok??
Titkok, szerelem, különös szövetségek, megszállás, zsarnoki hatalom. Így lehet a legrövidebben leírni az Oppositiont.
Így zárul tehát egy csodálatos sorozat és egyben egy különálló korszak is a könyvmolyok életében. Reméljük kedvenc hőseink visszatérnek még a Shadows-ban, az Oblivion-ban és az Obsession-ben.

2015. október 21., szerda

Marissa Meyer – Cinder



Író: Marissa Meyer
Cím:
Cinder – Hamupipőke a kiborgok között
Eredeti
cím: Cinder

Sorozat:
Holdbéli krónikák 1.
Megjelenés éve:
2012

Oldal szám:
432
Kiadó:
Alexandra

Fordító:
Bujdosó István

Műfaj
: disztópia, fantasy, romantikus, sci-fi


126 évvel a IV. világháború után emberek és kiborgok népesítik be Új Peking utcáit. A népességet halálos járvány tizedeli. Az űrből kegyetlen holdlakók figyelnek és várnak a megfelelő alkalomra… Senki sem sejti, hogy a Föld sorsa egyetlen lány kezében van…
Cindert, a tizenhat éves kiborgot a társadalom nagy része technológiai tévedésnek tartja, mostohaanyja pedig ki nem állhatja. De a kiborglétnek is megvannak a maga előnyei: Cinder szinte mindent meg tud javítani (robotokat, lebegőjárműveket, sőt még a saját meghibásodott alkatrészeit is), ezért Új Peking legjobb műszerészének tartják. E hírnevének köszönheti azt is, hogy Kai herceg személyesen keresi fel, hogy hozza helyre meghibásodott androidját. A megbízás „nemzetbiztonsági ügy”.
Vajon tényleg Cinder kezében van a Föld jövőjének kulcsa? Vagy a holdbéli királynőnek sikerül varázserejével és más fondorlatokkal meghódítania Kai herceget és vele az egész világot? A Holdbéli krónikák első könyve Hamupipőke klasszikus meséjét kombinálja a Terminátor és a Star Wars elemeivel. Az eredmény egy fantasztikus, magával ragadó történet.


„– Mit gondolsz, vírusos? – csücsörített Cinder.
– Lehet, hogy ő is annyira belezúgott Kai hercegbe, hogy tönkrement a processzora.


Be kell vallanom elég sokáig kerülgettem a könyvet. Rengetegszer belebotlottam a könyvesboltokban, az interneten, a molyon. Végül a legjobb barátnőm megvette a könyvet és az ő véleménye sarkallt arra, hogy nekivágjak.


„– Ha már a szemműtétnél tartunk, észrevette, hogy nincsenek könnycsatornái?
– Nem mondja! Tényleg? Én meg már azt hittem, szimplán érzelmi idióta vagyok – húzta fel a lábát az asztalra Cinder, és szorosan átölelte a térdét.





Azt kell mondjam éreztem, hogy a Cinder egy sorozat első része. A történet nagy része információk és magyarázatok halmaza. Nincs, illetve nem olyan látványos a karakterfejlődés, az események nem monumentálisak és a fontos történések is egy komolyabb konfliktus elindítói. Ezek egy kissé monotonná teszik a könyvet, de ez nem feltétlenül baj. Véleményem szerint a sci-fik általában ilyenek és a Cinder első sorban sci-fi, mint bármi más. Egyszerűen át kell rágni magunkat rajta, ha nem szeretjük a monotonitást, bár nekem semmi bajom nem volt vele. :)


„– Nem tudom. Az a helyzet, hogy nincsenek emlékeim az operáció előttről.
A férfi felvonta a szemöldökét, kék szeme magába szívta a szoba fényét.
– A kibernetikai operációra gondol?
– Nem, amikor nővé operáltattam magam.

Történetünk főhőse Cinder, Grimm Hamupipőkéjének modern verziója. Tulajdonképpen semmi közös nincs bennük a kedvességüket és szorgalmukat leszámítva. A komoly helyzeteket viccel, főleg irónia alapú viccekkel csapja agyon, amit személy szerint én imádtam. Szeretem, ha egy lánynak/nőnek ilyen típusú humora van, ugyanakkor képes átérezni, ha valóban fontos és komoly helyzeteket. Ugyanakkor Cinder túl sokat áltatja magát, gyengeségének ez az egyetlen oka, hogy nem képes elfogadni magát olyannak, amilyen és annak aki.


„– Remélem, összefutunk még.
– Valóban? Akkor továbbra is követni fogom.


Őfelsége Kaito herceg, illetve császár. Nos, mit ne mondjak, nem nyűgözött le. A céljai nemesek, de nagyon nem áll készen a császárságra. Túl őszinte és nem érzi a politika finom és aprólékos játszmáit. Cindernek is úgy udvarol, mint egy félénk kisfiú és nem úgy, mint egy határozott férfi, pedig egyes esetekben igenis tud eltökélt lenni.


A könyvnek legtöbb érzelmet akkor sikerül kicsikarnia belőlünk, amikor Levana undorítóan édes játszadozásiról olvasunk, vagy Adri jogtalan kegyetlenségeiről, ők az a két ember, akiket szívesen lelöknél a lépcsőn és nem sajnálnád, sőt nevetnél rajtuk, hiába gonosz dolog a kárörvendés.


Ha mindezt összegeznem kell, bátran mondhatom, hogy felkeltette a kíváncsiságomat és kíváncsian várom a folytatást a Scarletben.