Rém furcsa család: Bree Despain - Fehér farkas

Író: Bree Despain
Cím: Fehér farkas
Eredeti cím: The Lost Saint
Sorozat: The Dark Divine trilógia #02.
Kiadás éve: 2011
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
Oldalszám: 344 oldal
Fordító: Görgey Etelka
Címkék: romantikus, urban fantasy, vérfarkas, ifjúsági

Amikor Grace úgy döntött, hogy Daniel szerelmét választja, akaratlanul is kiszolgáltatta bátyját, Jude-ot a farkasnak. Grace mindenre hajlandó, hogy bátyját megtalálja, még arra is, hogy egy jóképű idegennel összefogjon, aki megígéri, hogy segít neki. De ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz, úgy éled fel Grace-ben a farkas, és kapcsolata Daniellel egyre inkább széthullik.

A fehér farkasban tovább olvashatjuk Daniel és Grace történetét. Grace vérfarkas kiképzése elkezdődik. Miközben tanulja hogyan használhatja ki legjobban új képességeit, egyben folyamatos küzdelemben is áll saját belső farkasával. Hamarosan azonban mindez véget ér, mert új vendéget köszönthetnek kis városukban, aki pedig nem szeretné, ha Grace farkas lenne, de természetesen mindenhez van kiskapu és ezt egy negyedik fél jelenti Grace számára. Ha ez még nem lenne elég, Gracenek egy vetélytárssal és Daniel folyamatos elhidegülésével is meg kell birkóznia.

• Azon az éjjelen, amikor meggyógyítottál – folytatta Daniel- mit éreztél?
  (…)
  – Szerelmet – feleltem. – Eléggé szerettelek ahhoz, hogy mindent feláldozzak érted. Azt akartam, hogy megyógyulj, bármibe kerül is. Azt hittem, hogy elveszítem a lelkem, de ennél sokkal fontosabb volt az, hogy megmentsem a tiédet.

Én alapjában véve szeretem a vérfarkasokról szóló történeteket, ezért lehet elfogult vagyok a Fehér farkassal szemben. Szerintem az egész történet ezúttal Grace köré összpontosul. Az edzés, a szerelmi kapcsolata Daniellel, a kis magán akciói, a külön utak és Jude keresése. Az összes többi szereplő hátrányba szorul mellette.

Jude távozása után Grace élete fenekestül felfordul. Miközben küzdenie kell saját magával és minden ellenségével, egyben fenn is kell tartania egy családot, gyakorlatilag nevelnie kell egy gyereket és harmóniában kell tartania egy friss kapcsolatot. Grace mindamellett felfedez egy teljesen új élet stílust, ami felkelti az érdeklődését.

„Mit gondolsz, mi lenne, ha a Trenton után összeházasodnánk aztán kivennénk egy lakást New Yorkban vagy valahol máshol? Én tervező lennék, te meg részmunkaidős nindzsa gyilkos.”

Danielről nem sok szót tudok ejteni. Nem jutott neki túl sok szerep, legfeljebb konfliktus forrásként jelenik meg. Én felfogom, hogy neki is vannak problémái, de azért nem ennyire gyenge jellem. Vagy legalábbis az első részben nem tűnt annak.

Maradjunk annyiban, hogy ez a rész nem nyűgözött le annyira, mint az első. Hagyott némi kívánni valót maga után. Remélem a harmadik rész azért ennél többet tud majd.

Az ember tragédiája Szurovecz Kitti tollából: Fényemberek - A fény hagyatéka

Író: Szurovecz Kitti
Cím: A fény hagyatéka
Sorozat: Fényemberek #01.
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 488 oldal
Fordító: nincs
Kiadás éve: 2011
Címkék: romantikus, fantasy, ifjúsági, angyalok

Egy lány, aki tehetséges, bájos, hebrencs és különc. Egy lány, akiről a felsőbb erők úgy rendelkeznek, meg kell halnia. S egy égi lény, egy Fényember, aki mindent megtesz, hogy a lány élhessen, mert első látásra beleszeretett. Csakhogy…

"Égi törvénykönyv, 123. paragrafus:
A Fényember arra hívatott, hogy a földi élet utolsó pillanatában átsegítse a távozó Lelket a túlvilágra. Fényember az utazó Lélekkel nem teremthet személyes kapcsolatot, nem táplálhat iránta érzelmeket, annak távozását nem gátolhatja. A törvény megszegése felborítja az egyensúlyt az univerzumban – elhozhatja az apokalipszist."

Jane és Chris együtt menekülnek a végzet elől – minden pillanatban a lány élete tét, miközben sötét felhőként lebeg szerelmük felett a kérdés: vajon milyen tudás birtokában van Jane Andrews, ami miatt a megdicsőült Fény és az örök Sötétség világa is rá vadászik?

Szerelem, szenvedély, misztikum, akció és egy csipetnyi horror… Merülj el a Fényemberek lenyűgöző világában!

Nos... Igen... Hm...
Nem igazán tudom hogyan is kezdjek hozzá ehhez az értékeléshez. De azt hiszem őszintének kell lennem.

Vannak olyan könyvek, amiket az ember nem szívesen vesz a kezébe. Ha esetleg kézbe veszi, előfordulhat, hogy megbánja, hogy megtette. Egyes könyvek pedig meg sem érdemlik, hogy egyáltalán ránézzenek. Ez a kis édes könyvecske pedig pontosan ilyen. Az alaptörténettel semmi baj nincsen az ég világon. A tálalással. Na azzal annál több.

„Tudod, a csoda ritka vendég az ember életében és nem szívesen engedi el maga mellett!”

Kezdjük ott, hogy Jane már húszon egynéhány éves. A gondolatai nagyjából egy 40-50 éves ember személyiségét idézik, de amikor megnyilvánul, egy tízen éves szókészletét használja. Semmi célja nincs a világban, csak úgy van és sodródik az árral. Amikor pedig lehetőséget kap, hogy segítsen, nem csinál semmit.

„Képes vagyok úgy tenni, mintha figyelnék. A megfelelő pillanatokban helyeselek, bólogatok, mosolygok, hogy a mesélő jól érezze magát, de közben valahol Kínában járok gondolatban...”

Következő napirendi pont Christopher Diamond. Soha életemben nem képzeltem volna, hogy valaha ilyet mondok egy könyves „szépfiúra”, de Chris egy nagyon, de nagyon férfiatlan hím nemű egyed. Az még rendben van, hogy Jane nagyjából minden ötödik oldalon zokogó rohamot kap, de hogy ilyenkor Chrisnek is vele együtt kel zokognia ez számomra felfoghatatlan. És ez az állandó önsajnálat annyira szánalomra méltó. Könyörgöm férfi vagy!! Legalábbis annak készültél. Ha valami zavar csinálj valamit és ne csak sajnálkozz rajta!

„Amikor két ember találkozik és egymásba szeretnek, előttük áll egy közös út. Csakhogy nekünk nincs utunk. Egy vadul burjánzó, sűrű erdőnk van, amin nem tudunk áthaladni úgy, hogy legalább egyikünket ne szurkálnák halálra a tövisek.”

A történet maga pedig igazság szerint olyan kis semmilyen. Minden lényeges mozzanat az utolsó 100-110 oldalon történik. És azok sem hűűű de eldobom tőle az agyam történések.

Így tehát nem tudom igazság szerint senkinek sem ajánlani a Fényemberek első részét, legfeljebb csak a nagyon tapasztalatlan, nagyon friss könyv kedvelőknek, de talán még nekik sem. Erősen gondolkozom azon folytassam-e a sorozatot. Ehhez még az elveim is kevesek.

A világ legrosszabb szülei 2. rész más néven, Katie McGarry - Feszülő húr

Író: Katie McGarry
Cím: Aki mer, az nyer
Eredeti cím: Dare You To
Sorozat: Feszülő húr #2.
Kiadás éve: 2014
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
Fordító: Komáromy Rudolf
Oldalszám: 492 oldal
Címkék: ifjúsági, romantikus, sport, young adult

„FOGADJUNK!”

Ha kiderülne az igazság Beth Risk családi életéről, a tizenhét éves lány édesanyját börtönbe zárnák, ő maga meg ki tudja, hová kerülne. Mindenáron védeni igyekszik tehát az anyukáját, mígnem egy szép napon a nagybátyja beavatkozik, és választásra kényszeríti Bethet: az anyukája szabadsága vagy a saját boldogsága. Így találja a lány egy fedél alatt magát a nagybácsi feleségével, aki ki nem állhatja, és új iskolában, ahol senki sem érti meg. Egyetlen srác kivételével, akit viszont ő nem akar közel engedni magához, de hiába…

Ryan Stone a város büszkesége, népszerű baseballsztár – olyan titkokkal, melyekről mélyen hallgat. Még a barátai előtt is, akikkel pedig mindenben osztozik, például őrült fogadásokban. Vajon mi a legőrültebb fogadás tárgya? Randira hívni a deszkás csajt, aki fütyül rá.

A kifogástalan hírű fiú egyszeriben kockára teszi álmait – és az életét – a lányért, akibe szerelmes, a lány pedig, aki senkit sem enged igazán közel magához, immár saját meggyőződését vonja kétségbe…

Katie McGarry könyveivel egyedül annyi bajom van, hogy a családszerkezet annyira elcseszett, hogy az már dühítő. Beth és Ryan családja annyira tragikusan – nem tudok rá jobb szót kitalálni – gáz, hogy az már idegtépő. Gyakran elképzelem, hogy egyik anyukát, vagy a másikat, esetleg a drága apukát kilököm a busz elé.

A sztori röviden annyi, hogy Beth-t az anyja miatt letartóztatják, majd a körülmények miatt a nagybátyjához költözik, amit természetesen nem visel valami jól. A kedves nagynéni sem éppen melegszívű. Egy „csodálatos” taco étteremben találkozik Ryannel, akinek a családja a külsőségek kivételével semmire sem ad. Mindenben a tökéletességre törekednek és ezt teszi tönkre az idősebb fiú, amivel akaratlanul Ryan életét is tönkre teszi.

Beth élete nem éppen leány álom. Az anyja alkoholista és drogfüggő, az apja szintúgy, ráadásul meg is lépett. A mamika pasija pedig egy idióta. Minden összejött és ekkor lép a színre a rendőrség. Beth-szel az az egyetlen baj, hogy túlságosan önfeláldozó. Mindent a hibát magára vesz, még azt is amit az anyja követ el. Tudja, hogy ez nem egészséges, mégsem tudja elhagyni őt, még ha egy jobb élet lehetősége is pottyan az ölébe. Nem ragadja meg a kiutat jelző lehetőséget. Inkább feladja Ryant és mindazt a boldogságot és normalitást, amit a fiú jelent neki, csakhogy megmentse a csődtömeg anyját. Hát meg is lesz a böjtje.

„ Reményszilánk férkőzik a védőfalamhoz, gyorsan becsukok minden rést. Az érzelem méreg. Akik érzelmeket ébresztenek bennem, ártanak nekem. A lényemben sötétlő kőben keresek vigaszt. Ha semmit sem érzek, semmi sem fáj. „

Ryan élete látszólag normális. Baseballsztár, jó tanuló, két szülő állhatna a rendelkezésére, de mégsem mert van egy bátyja, aki egy kicsit más és ez romba döntötte a drága apuci által felállított kártyavárat. Aztán betoppan Beth és ő még jobban megzavarja apu képzeletbeli világát. Ryan egyébként egy végtelenül rendes, meleg szívű és hűséges srác. A végletekig kitart a barátai és a szerettei mellett ég akkor is ha a saját testi épsége a tét. Végtelenül gyengéd Beth-szel, amivel szép lassan érzéseket kelt a hideg szívű lányban. Ugyanakkor Beth segít neki újra összehozni a családot. Legalábbis segít Ryannek, hogy megértse a bátyját és ne taszítsa el magától.

„ – Mit akarsz?
Úgy kapja föl a fejét, mintha elfeledkezett volna a jelenlétemről.
– Mi van?
– Enni. Mit akarsz enni?
– Halat. Mit gondolsz, mit? Ez egy tacós, nem? „

Nagyon szeretem ezt a sorozatot és ez a rész sem okozott csalódást. Természetesen végül, mint az ilyen típusú könyvekben általában minden megoldódik és hawaii, dizsi napfény vár majdnem mindenkire.

Mai fő témánk a halál különböző formái: Katja Millay – Nyugalom tengere

Író: Katja Millay
Cím: Nyugalom tengere
Eredeti cím: The Sea of Tranquility
Kiadás éve: 2014
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordító: Komáromy Zsófi
Oldalszám: 496

A két és fél évvel ezelőtti, kimondhatatlan tragédia óta Nastya Kashnikov csupán az árnyéka régi önmagának. Másik városba költözik, elhatározva, hogy titokban tartja sötét múltját, és senkit sem enged közel magához. Terve azonban kudarcot vall, amikor azon kapja magát, hogy megmagyarázhatatlanul vonzza az egyetlen személy, aki ugyanolyan elszigetelt, mint ő maga: Josh Bennett.

Josh története nem titok. Minden szerettét elveszítette, így tizenhét éves korára senkije sem maradt. Akinek a neve egyet jelent a halállal, azt mindenki igyekszik elkerülni. Nastya kivételével, akit nem riaszt el a fiú, sőt, előbb-utóbb élete minden területére bebocsátást nyer. Ám miközben a kettőjük közti tagadhatatlan vonzalom egyre erősödik, Joshban felmerül a kérdés, vajon megtudja-e valaha is Nastya titkát – és hogy egyáltalán meg akarja-e tudni.

Életemben nem olvastam még ilyen nyomasztó, de mégis vidám könyvet. A múltat beszennyező sötétség a szereplők jelenét is bemocskolja. A Josht körüllengő halál és a Nastya nyomorúsága akaratlanul is összehozza kettejüket, miközben Josh a saját búját félretéve megpróbál Nastya helyett is élni.

Nastya Kashnikov, a hajdan gyermek létére ismert zongorista csak a zenének élt, míg egy végzetes napon mindent elvettek tőle és most két lábon járó halottként tengeti mindennapjait. Önmagát némaságra ítélve jár kel a világban. Az ő nyomora miatt válik a történet egyszerre izgalmassá, hiszen a teljes kép csak a legutolsó oldalakon rajzolódik ki. Egyben jókat is szórakozunk azon, ahogy Drew-val húzzák egymás idegeit és pont nem érdekli mit gondolnak róla mások.

„ – Jó reggelt, Napsugár! – Kicseszett Josh Bennett. Mostanra biztos vagyok benne, hogy ha megtalálnám a születési anyakönyvi kivonatát, pontosan ez állna rajta.”

Josh Bennett nem éppen egy egyszerű fickó. Még ha el is tekintünk attól,

hogy önmagát ostorozza a családjában történő halálesetek miatt és szemet hunyunk az alkalmi szeretője felett, még akkor sem éppen mindennapi ember. Ugyanakkor miközben Nastya helyett is él, elkezd felgyógyulni a lelki bánatból, így gyógyítja Nastyát is. Josh kis hobbija pont megfelelő ahhoz, hogy pótolja Nastya számára a zongorát, még ha nem is helyettesítheti azt.

„ (…) tuti, hogy feltűnt volna nekem egy olyan lány, aki élőhalott ribinek öltözve jár suliba.”

Nekem nagyon tetszett a történet. Egy kötet, tehát nem valami hosszú, ugyanakkor letehetetlen olvasmány. Bátran fusson neki mindenki, akit megfogott a tartalma, vagy esetleg az értékelésem.

Gyors esti cukiság, Tammara Webber - Egyszeregy

Író: Tammara Webber
Cím: Egyszeregy
Eredeti cím: Easy
Megjelenés éve: 2012
Oldalszám: 334 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordító: Komáromy Rudolf
Műfaj: romantikus, ifjúsági, new adult

Egy lány, aki úgy gondolja, a bizalmat megtörik, az ígéreteket megszegik és a hűség csak illúzió. Egy fiú, aki úgy hiszi, az igazság relatív, a hazugság elkendőzi a kibírhatatlan fájdalmat és a bűntudat örök.
A fiú figyelte a lányt, de nem ismerte őt. Aztán egy váratlan összecsapás jóvoltából a megmentőjévé vált… Tagadhatatlan vonzerő hatott közöttük. Ám a múlt, amelyen a fiú kemény munkával igyekezett felülkerekedni, és a jövő, amelybe a lány őszinte hitét vetette, azzal fenyegetett, hogy elszakítja őket egymástól. Csak együtt vehették föl a harcot a fájdalom és a bűntudat ellen; csak együtt nézhettek szembe az igazsággal, és találhattak rá a szerelem nem várt erejére. Vajon a találkozásuk megerősíti őket hitükben, vagy megcáfol mindent?

Egyszerű történet, de pontosan ezen egyszerűségében rejlik a varázslata. Kellemes nyári, őszi, téli, tavaszi délutáni könnyű olvasmány egy tea vagy bármilyen más ital mellé.

A történet vezetés pille könnyű, ugyanakkor a megfelelő helyeken meg van fűszerezve némi izgalommal, és titkolózással, csak hogy ébren tartsa a figyelmet. Emellett mindenki megkapja a szerethető főhősnőt és az imádni való, bugyi leolvasztó szőke herceget a fehér lován.

„– Kegyed csupa ellentmondás, Ms. Wallace.
Ránéztem, és fölvontam fél szemöldökömet.
– Ez áll a munkaköri leírásomban. Elvégre én egy lány vagyok, Mr. Maxfield.”

Ha őszinte akarok lenni, Jacqulineban nincsen semmi különös. Kedves, meleg szívű, csinos lány, de roppant egyszerű. Jó tanuló, jó zenész, de ennyi. És pontosan ezért lehengerlő. Elég különleges ahhoz, hogy az ő életébe is keveredjen egy kis bonyodalom, de elég átlagos ahhoz, hogy egy nyughatatlan léleknek biztonságot, nyugalmat és állandóságot biztosítson. Mindemellett elég bátor ahhoz, hogy mindent feláldozva szeressen és harcoljon azért, akit szeret.

„Nem nehéz azt választani, hogy veled legyek, Jacqueline – lehelte, és még egyszer hátrahúzódott, hogy a szemembe nézzen. – Könnyű. Mint az egyszeregy. „

Érdekes, hogy ezúttal nem mind a két főszereplő múltja tragikus. Ezúttal csak a hős lovag a szerencsétlen nyertes. Legalább valami változatosság.

Lucas igazi álom pasi, még ha egy kicsit bogaras is, ami ugyebár érthető. Okos, szorgalmas és igazi úriember és tehetséges, ami ritka párosítás, nos lányok, lehet csorgatni a nyálatokat, de ez az álom sajnos már foglalt. Talán egy másik Starbucksban találhatunk egy másik Lucast. A remény hal meg utoljára.

„Még szép, hogy agyas vagyok! Ez a minimum egy mindentudó
korrepetitornál. És mielőtt megkérdeznéd: igen, te vagy a
kedvencem. ;) „

Ha van két perc szabadidőtök, esetleg fáztok télen és anyukátok forró csokival kínál, javaslom mellé ezt a könyvet. Megéri elolvasni.

Hogyan kezdjünk el élni óra alapfokon, avagy Tahereh Mafi - Ne félts

Író: Tahereh Mafi
Cím: Ne félts
Eredeti cím: Ignite Me
Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2014
Fordító: Bozai Ágota
Oldal szám: 340 oldal

Már semmi sem lesz olyan, mint volt.
Omega Pont sorsa ismeretlen. Mindenki, akit Juliette ismert, valószínűleg halott. A háborúnak talán már azelőtt vége lett, hogy igazán elkezdődött volna.
Juliette az egyetlen, aki a Regeneráció útjában áll. Tudja, ha ő életben marad, a Regeneráció nem élhet.
Ám ahhoz, hogy legyőzze a Regenerációt és a férfit, aki kis híján megölte őt, Juliette-nek segítségre van szüksége valakitől, akiről sosem gondolta, hogy megbízhat benne. Warnertől. És miközben a közös ellenség legyőzésén munkálkodnak, Juliette rájön, hogy minden, amit tudni vélt – Warnerről, a saját képességeiről, sőt Adamről is –, téves volt.

Azt hiszem sírva fakadok. Egyszerűen imádtam! Remek történet szerelemről, háborúról, talpra állásról és ideiglenes gyűlöletről, ahol az emberek nem adják fel, ahol előbb utóbb mindenki talpra áll és ahol a tékozló fiú többé-kevésbé hazatér. Persze ez a könyv sem tökéletes, mégis lenyűgözött több szempontból is. Hihetetlenül látványos és szokatlan a karakterek jellemfejlődése, a szerelmi szál lezárása és a cselekmények lezárása is. Tahereh Mafi, megrázom a kezedet, mert számomra maradandót alkottál.

„– Olyan, mint valami szappanopera – bólogat Ian. – Csak rosszabb az alakítás.”

A történet leglátványosabb eleme úgy gondolom Juliette. Ő az egyik karakter, aki jelentős jellemváltozáson ment keresztül, miután lerázta magáról a halált. Végre összeszedi magát és elkezdi felfedezni képessége rejtett titkait. Végre felfedezi a magában rejlő erőt, amitől gyökerestül megváltozik az élete és a gondolkodásmódja. Igazán emberré válik és nem csupán önmaga árnyékaként tengeti tovább az életét. Küzd is azért, amit el akar érni és kiáll a saját igazáért.

„Még egy utolsó döntést kell meghoznom: feladni vagy folytatni. Így hát felállok.”

Adam is jelentős fejlődésen megy keresztül. Negatív irányban. Úgy viselkedik, mint egy hisztérika. Azt hittem, talán kihoznak belőle valamit ebben a könyvben, de tévedtem. Hála az égnek nem én vagyok az egyetlen, aki rádöbben erre. Ezen kívül azonban szerencsére nem sok szerep jut neki ebben a részben. Sem. Micsoda szerencse. Mármint a számunkra.

„– Miért nézel folyton rá? – kérdi Adam. Tekinteti villan. – Miért nézel rá egyáltalán? Miért érdekel téged ennyire egy elvetemült pszichopata…”

Kenjitől eláll a lélegzet! Igazi legjobb baráttá avanzsált Juliette számára. Sőt, sokkal inkább egy igazi nagy testvérré. Mindig ott van, ahol lennie kell és még akkor is megmondja az igazat, ha az fáj, de a többiek ettől fejlődnek. És a stílusa is egyedi. A legnagyobb arc a történetben. Imádom!

„Kenji középre mutat.

– Te és én ott alszunk.

– Nagyon romantikus.

– Csak szeretnéd.”

Aaron, ismertebb nevén Warner (nekem az Aaron jobban tetszik) fejlődése is ugyanolyan látványos. Bár szeretne mást elhitetni magával, Juliettenek nem akar hazudni. Kár, hogy Juliette átlát rajta. Akár beismeri, akár nem, a szíve jó és a jó oldalon is áll, amit a többiek is felismernek.

A szerelmi háromszög feloldása volt a kedvenc momentumom a könyvben. Végre egy olyan sorozat, amiben a „hercegnőt” nem a fehér lovas „herceg” menti meg, hanem a másodhegedűs „lovag”. Ők ketten nagyon szép és aranyos párt alkotnak.

Remélem még sok további hasonló történetet olvashatok még! = )