Meglepetések meglepetések után - avagy Sherrilyn Kenyon Angyali csókja

Író: Sherrilyn Kenyon
Cím: Angyali csók
Eredeti cím: Kiss of the Night
Sorozat: Dark Hunters #05.
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2010
Oldalszám: 480 oldal
Értékelés: 5/5

Wulf Tryggvasen egykor viking harcos volt, most halhatatlan Sötét Vadász, akinek súlyos emlékezetvesztést előidéző ereje van. Bárki, aki emberi alakjában találkozik vele, öt perc múlva már nem emlékszik rá. Egyéjszakás kalandoknál nagyon hasznos ez a tulajdonság, ám megnehezíti, hogy értelmes és tartalmas kapcsolatokat alakítson ki; igaz szerelem nélkül azonban soha nem lesz képes visszanyerni a lelkét.
Legújabb küldetése rémálommá változik – rettenetes démonhordával kell megküzdenie, s megvédenie Cassandrát, az elátkozott faj hercegnőjét. Cassandra leendő gyermeke menti majd meg a világot a nagy Pusztító rémuralmától, ám egy ősi átok miatt a lány ideje véges: huszonhét évesen kínhalált kell halnia – addig pedig alig néhány hónap van csak hátra…
Kettejüknek kell szembeszállniuk a mindenre elszánt szörnyekkel, s a bátor nő végül rabul ejti Wulf fagyos, érzéketlen szívét, s talán elnyerhetik a boldogságot…

 Ez már az 5. kötet a sorozatban és most következett be egy gyökeres fordulat. Wulf és Cassie története teljesen más, mint az eddigi sötét vadászoké. Eddig a következő -képpen alakult a történet:

megismerkedés, szerelem, házasság és vagy jön a gyerek vagy nem.

Nos ezúttal kicsit megkavarodik a történet. Először megismerkednek, aztán jön a gyerek, a szerelem és ami még ehhez jár. Tudjátok a veszély, az ellenség és a többi, és a többi. Örülhetünk, hogy ebben a részben is egy egészen talpraesett ellenség támadása fokozza az izgalmakat, nem olyan töketlen, mint Talon sztorijában.

Na de lássuk a szereplőket részletekbe menően.

Kezdjük a mi viking szuperhősünkkel, Wulffal. Előfordulhat, hogy elfogult leszek. Oda és vissza vagyok a skandináv hapsikért.

A mi drága viking harcosunk olyannyira családcentrikus, hogy ezt a bizonyos családot ez már gyakran kiborítja. Ám, ha figyelembe vesszük a kissé kacifántos, de tragikus múltját, ez nem is annyira meglepő.

Cassandra helyzete is nagyon hasonló. Ugyanúgy átélte a maga tragédiáit, de az ő életét még az is
keseríti, hogy félig apollita, így az élettartama igencsak behatárolt. Aztán... meglepetés! Vajon Cass megéri, hogy láthassa elsőszülött gyerekét?

Na és vajon Katie-nek  mi köze van Acheron-hoz? Megsúgom, nem fog kiderülni, mint ahogy Acheronról soha semmi sem.






Aki úgy gondolja, hogy Talon története csalódás volt (erősen mutogatok magamra) az már Zarek könyvében láthatta a remény szikráját, Wulf kötete pedig abszolút potenciális javulást mutat.

Én vémon, te ara, avagy Kresley Cole - A sötétség démona

Író: Kresley Cole
Cím: A sötétség démona
Eredeti cím: Demon From The Dark
Sorozat: Immortals After Dark #10.
Kiadó: Ulpius-ház
Megjelenés: 2013
Oldalszám: 458 oldal
Értékelés: 5/5


Kresley Cole – akinek regényei állandó szereplői a New York Times bestsellerlistájának – perzselően forró meséje egy vámpírvérrel fertőzött, kitaszított démonról és egy sebezhető, fiatal boszorkányról, akit a férfi megvéd mindenkitől – ha kell, még önmagától is. EGY VESZÉLYES DÉMON, AKINEK NEM KÉPES ELLENÁLLNI… Malkom Slaine: kínozza sötét múltja, gyötri a vámpíréhség, a védelmét élvező zöld szemű lány pedig a pusztulás szélére sodorja. EGY ŐRJÍTŐ BOSZORKÁNY, AKIT A MAGÁÉNAK AKAR… Carrow Graie: elrejti a bánatát, csak a következő bulinak és csínytevésnek él. Egészen addig, amíg nem találkozik egy kínlódó harcossal, aki érdemes rá, hogy megmentsék. ÖSSZEZÁRVA EGY RETTENETES BÖRTÖNBEN… Ahhoz, hogy Malkom és Carrow túlélje a kalandot, a férfinak szabadjára kell engednie a benne rejlő démont és vámpírt. Vajon amikor Malkom azzá a rémálommá változik, amelytől a saját népe is retteg, elveszíti-e a nőt, akiért teste-lelke eleped?

 A fülszöveg alapján bevallom őszintén csalódtam a könyvben, de hála az égnek pozitív irányban.

Elképesztően izgalmas és kalandokkal teli történet tárul az olvasók elé.

A megtört szellemű démon és az önmagát vagánynak mutató boszorkány története lebilincselő olvasmány lehet a romantikus fantasy rajongók számára.

 Üdítő újdonság a sorozatban, hogy A sötétség démonában a főszereplők nem értenek egymás nyelvén. Carrow anyanyelve az angol, míg Malkom démon nyelven beszél, így kissé megnehezült a kommunikáció. De aki nagyon akar valamit az leleményes és feltalálja magát a legszorultabb helyzetben is.

A történet helyszínei is további egzotikumként szolgálnak, főleg Malkom barlangja. Romantikus körülmények, romantikus érzelmek, hát ki tud ennek ellenállni?

Carrow a vagány bajkeverő, aki mint egy tinédzser így leplezi a lelki egyensúly hiányát. Amikor azonban nem várt fordulat következi az életében, kénytelen gyökeresen megváltoztatni gondolkodásmódját és élet stílusát. Muszáj lesz felnőnie. És ekkor megköt egy alkut, ami nem várt következményekkel jár számára.

Malkom Slaine. A megtestesült gyötrelem és

bizalmatlanság. Egész életét úgy élte le, hogy nem állt mellette senki. Minden, amit valaha elért  a saját erejének köszönhető, mégis a legnagyobb démona fölött nem tud győzelmet aratni. Nem képes a bizalomra. Ez pedig megmérgezi egész életét, még a kapcsolatot is, amit Carrow-val kialakít. Ahhoz azonban, hogy legyen jövője, valamit kockáztatnia kell. De vajon mit tesz kockára? A szívét, vagy Carrow életét?

Összességében, egy egzotikus, romantikus történet a kellő mennyiségű izgalommal és akcióval. Csak ajánlani tudom mindenkinek, még azoknak is, akik elvesztették bizalmukat és érdeklődésüket a sorozat iránt.

Tisztaság mánia vs. Káosz a köbön avagy, Kresley Cole - Vámpírzóna

Író: Kresley Cloe

Cím: Vámpírzóna

Eredeti cím: Dark Desires After Dusk

Sorozat: imortals After Dark #06.

Kiadó: Ulpius-ház

Kiadás éve: 2011

Oldalszám: 402 oldal

Értékelés: 5*

 

Fülszöveg:

Egy igéző szépség, akit nem birtokolhat, de akinek ellen mégsem állhat…

Cadeon Woede-nak nincs nyugta, míg ki nem küszöböli a csorbát, mely szüntelen kísérti. Csakhogy amint megszerzi megváltása kulcsát, a fél lény Holly Ashwint, máris rájön, hogy a nő, akit saját céljaira akar használni, majd eldobni, éppúgy kísérti, mint a múltja.

Egy megkínzott harcos, akitől rettegnie kéne, de akit megtagadni nem tud…

Az emberként felnevelt Holly-nak sejtelme sincs, hogy a félelmetes legendák a valóságról szólnak, míg össze nem találkozik egy goromba démonnal, s az valami érthetetlen oknál fogva óvja, mint a szeme világát. A mítosz és a hatalom érzéki, új világába taszítva, Holly hamarosan eleped védelmező démona tüzes érintéséért. S megadja magát a sötét vágyaknak…

Épp csak kivívja Holly bizalmát, s mondjon le máris róla? Árulja el legvadabb álmai beteljesítőjét, szíve rabul ejtőjét?

 

Nagyon rég nem vettem kezembe könyvet. Nagyjából karácsony óta Cadeon története volt az első könyv amit elolvastam és örülök, hogy vele indítottam a nyarat. Cade és Holly története észvesztő volt a szó őrült értelmében.

Azt leszámítva, hogy az alapcselekmény kissé vontatott volt, Cade és Holly személyisége annyira ellentétes volt, hogy már élvezet volt olvasni a szócsatáikat.

Cade a laza, szívdöglesztő, kissé szabados életet élő kufárunkat szerintem minden élő és lélegző nő nemű lény az ágyába kívánná legalább egy estére, mindezek mellett pedig gondoskodó és veszélyes is az ellenségeire nézve. Kell ennél több? A tökéletes pasi fogalma, márha leszámítjuk, hogy a nap 24 órájában hazudik.

A történet legelső oldalain megtudhatjuk mi történt vele fiatalabb korában, de elég homájosan. És ahogy halad előre a cselekmény, nem tudunk meg sokkal többet. Ezt azért nagyon sajnálom,pedig minden tettének a motiválója az a bizonyos esemény.

 

Holly az „őrült zseni” kifejezés megtestesítője. Róla alkották a fogalmat. Róla klasszisokkal több minden kiderül, mint a démonjáról. Ha elnézem neki a naivitását,

eléggé szerethető karakter lesz. A hóbortjain jókat nevethet az ember, a bátorsága dicséretre méltó, a visszakezes válaszai pedig lehengerlőek. Méltó párja Cadeonnak, elvégre ő az egyetlen, aki ha nagyon akar ellenállhat a bugyiolvasztó vigyorának.

Összességében egy nagyon aranyos történet volt. Eget rengető izgalmak ugyan nincsenek benne, de én nem is vártam többet a történettől, mint amennyit kaptam, tehát egy erős 5 csillagot kap tőlem. :)

Az átverés mesterei, más szóval: Kresley Cole - Vámpírharc

 
Író: Kresley Cole
Cím: Vámpírharc
Eredeti cím: Wicked Deedson a Winter's Night
Sorozat: Halhatatlanok alkonyat után #4.
Kiadó: Ulpius-ház
Megjelenés: 2010
Fordító: Gazdag Diana
Terjedelem: 432 oldal
Molyos értékelés: 4,5/5*

Csókja könnyű...

Érintése ellenállhatatlan...

Bowen MacRieve a Lykae klán harcosa kis híján belepusztul, amikor elveszíti az egyetlen neki rendeltetett nőt. A kegyetlen vérfarkas szíve jéggé fagy, nem osztja meg ágyát senkivel - míg össze nem hozza a sors ellenségével, és legsötétebb vágyai lángra gyúlnak a vadító találkozástól.

Amikor a gonosz erők a lány ellen szövetkeznek, a harcos minden erejét latba veti, hogy megmentse őt.

Ellenállhat-e a lány a testét-lelkét követelő Bowennek, vagy mindent kockára tesz harcias védelmezőjéért, ha sikerül legyőzniük az őket körülzáró gonosz?

" - Hogy a frászkarikába értél ide ilyen gyorsan?

- Hiányoztál boszorkány. Hanyat-homlok rohantam.És most tedd le szépen azt a rohadt telefont."

Furcsa volt Bowen története, de a jobbik fajta módon furcsa. Nagyjából-egészéből azt vártam tőle amit kaptam. Egy érdekes és romantikus kaland történetet, amibe még egy leheletnyi évődést is beleszőttek. Mégsem volt meg benne az a plusz, ami miatt én azt mondhatnám, hogy kedvenc lett. Nem tudom ki a megmondhatója miért, de az első rész volt eddig a kedvencem és valahogy azóta nem találtam meg egyik részben sem azt a pluszt, amitől a kedvenc, kedvenc lesz.

Tulajdonképpen ugyanoda térünk vissza, ahol a második rész, Kaderinék története játszódik, csak most Bowen és Mariketa szemszögéből figyelhetjük meg az eseményeket. Emellett eddig végre kiderül mi is történt pontosan Bowennel a múltban.

"A szerelmi bűbáj sokban hasonlít a műugráshoz. Ha egyszer belevágsz, nincs többé visszaút és a

végén jól ráfaragsz, ha dunsztod sincs, hogy mi a frászt csinálsz."

Ami a szereplőket illeti, Mariketától azért többet vártam. Az eddigi nők mind belevalóak voltak. Még Emmaline is. Mariketának is megvan a magához való esze, de... hogy is mondjam inkább várja, hogy a szájába repüljön a sült galamb.

Ami nagyon furcsa volt még vele kapcsolatban egyrészt a szülei, másrészt, hogy nem sok háttér információt kapunk a boszorkányokról. A valkűrökről több mindent meglehet tudni. Na jó, többet nem hasonlítgatok, ígérem.

"... Még akkor is ráérek kitalálni, hogyan engeszteljem ki őket. Nem az van, hogy állítólag megőrülnek a csillogó tárgyakért? Majd kapnak egy-két karácsonyfadíszt.

- Majd szólj, hogy bevált-e a módszer."

Nos, Bowennel nem volt kíméletes az élet. Elveszíti a "társát". Elhagyja magát és az életét az önsajnálatnak szenteli. Aztán felcsillan a remény, ami aztán kicsúszik a markából és akkor jön a csavar. Illetve csavar helyett Mariketa. A lány hatással van a mi kis farkasunkra, még akkor is ha olyan kiválóan hazudik magának.

Valamiért mindig is sejtettem, hogy Bowen kis tündérkéjével valami csúnyán nem stimmel, hiszen még Emmaline is elfogadta Lachlain-t, ami valljuk meg őszintén nem kis dolog. Viszont arra, ami valójában történt még én sem számítottam.

Elég erőltetett módon lett összeegyeztetve Mariketa és Bowen múltja.

Mindenesetre én nagyon csípem a Halhatatlanok sorozatot, csak ajánlani tudom, de...
A fenébe, hogy mindig van egy "de". Lényeg a lényegben, hogy az Ulpius két dolgot tudott lerontani, de azt a két dolgot viszont kegyetlenül. Az egyik dolog a fordítás, a másik a borító. Ez a sorozat azon szerencsések közé tartozik, ahol csak az egyik ment gallyra. Még pedig a borító. De az olyan durván, hogy nagyon. Még nekem sincs rá szavam.

Hoppá és a címek! Még jó hogy eszembe jutott. Miért van minden könyvnek vámpíros címe, amikor egyes részeknek köze sincs a vámpírokhoz ????

Hogy mik ki nem derülnek? Cassandra Clare - Az imádott gonosz

Író: Cassandra Clare
Cím: Az imádott gonosz
Eredeti cím: The Evil We Love
Sorozat: Történetek az Árnyvadász Akadémiáról #5
Kiadó: Könyvmolyképző
Megjelenés: 2015
Fordító: Kamper Gergely
Terjedelem: 112 oldal
Moly értékelés: 4/5 *

Minden gonoszság gyökerezik valahol. Simon Lewis ezúttal arról tanul, hogyan alakult meg a Kör Valentine Morgenstern vezetésével és milyen szerepet játszott azokban a napokban Robert Lightwood, Isabell édesapja. Az Árnyvadász Akadémia csak nemrég nyitotta ki újra a kapuit a Kör miatt bekövetkezett katasztrofális események után és a tanárok végre bevallhatják, mi történt amikor Valentine még diák volt.

Az imádott gonoszban kicsit komolyabb képet kapunk a Kör teljes működéséről még hozzá egyenesen Robert Lightwood szemszögéből.

Őszintén szólva nem csalódtam, amikor kisült milyen gyenge személyiség is valójában a drága

Robert. Minden döntését mások hozzák meg, nincs önálló akarata és száz százalékosan befolyásolható alkat. Egy dolog bizonyos, a gyerekei nem tőle örökölték a lelki erejüket. De a bátorságukat sem! Hála az égnek!

Valentine személyiségéről is teljes képet kapunk és arról, hogy a Kör tulajdonképpen az ő személyi kultusza.Ha nem negatívan használná fel a hatalmát, Valentine egy roppant tehetséges konzullá válhatott volna és az sem lett volna hátrány, ha nem veszíti el az édesapját.

"– A szerelem, az igazi szerelem azt jelenti, hogy valaki látja az embert. Hogy valaki ismeri az embert. Hogy valaki ismeri a legrútabb darabkádat, és mégis szeret. És… azt hiszem, két szerelmes emberből valami több lesz, több, mint a részek összessége." 

Ebben a történetben olvashatunk először a már oly sokat emlegetett Michael Waylanddel is, aki gyakorlatilag Robert parabataia, lelki ismerete és józan esze is egyben. Állítólag csak egyetlen hibája van, de ő legalább bátor és felvállalja azt aki és ami valójában. Az más, hogy ezért drágán meg is fizet.

"– Hiányozni fognak a szellemes visszavágásaid a nyáron, Lewis.
– Remélem, felfal egy pókdémon a nyáron, Cartwright."

De természetesen nem csak a Kör múltjába nyerünk betekintést. Hiszen a novellák főszereplője elvileg Simon lenne, aki semmi újat nem produkál. Még mindig őrlődik és elmélkedik azon kicsoda, vagy kicsoda volt és még mindig nem képes dűlőre jutni Isabellel folytatott se veled se nélküled kapcsolatán.

"– Nem. Nem hívhatsz Izzynek, nem küldhetsz nekem levelet, nem követhetsz sötét folyosókra, és nem próbálhatsz megmenteni mindenféle patkányoktól.
– Elhiheted nekem, ha itt patkánnyal találkozunk, mindenki a maga irháját fogja menteni."

Ezt a részt mindenképpen érdemes elolvasni, még annak is, aki egyébként egyetlen novellát sem akar elolvasni.

Volt Jamie, nincs Jamie más szóval Cassandra Clare - Csak árnyékok

Író: Cassandra Clare
Cím: Csak árnyékok
Eredeti cím: Nothing but Shadows
Sorozat: Történetek az Árnyvadász Akadémiáról #4
Kiadó: Könyvmolyképző
Megjelenés: 2015
Fordító: Kamper Gergely
Terjedelem: 88 oldal
Moly értékelés: 5/5 *

Simon elégedetlen az Árnyvadász Akadémia működésével. amikor megismerkedik James Herondale és Matthew Fairchild történetével, hamarosan kiderül számára, hogy nem ő az első, aki így van ezzel.Azt is megtudja, hogyan lettek barátok, aztán parabataiok. Ez a történet voltaképpen izgalmas előjáték a The Last Hours című elkövetkező regénysorozathoz.

Hűha! Herondale fanok örüljetek! Cassie most rettenetesen elkényeztetett titeket, mert a Whitechapel réme Tessáékról szólt a Csak Árnyékokban pedig nem másé, mint a kis "trónörökösé", Jamie Herondale-é a főszerep.

"Matthew elmosolyodott. A hátuk mögött felrobbant az Akadémia."

 

James Herondale a családja szeme fénye. Csendes, visszahúzódó alkat. Ha megszólal, akkor amondanivalója igenis jelentőségteljes. Legjobban a könyvei társaságát élvezi és pont ezért cseppet sem elégedett magával.

"Ez a nagyszerű a változásokban, meg abban, ha új emberekkel találkozunk, Jamie. Soha nem tudhajuk mikor és soha nem tudhatjuk ki lesz az, de egy nap egy idegen beront majd az életed ajtaján és gyökerestül felforgat mindent.A világ a feje tetejére áll, és ez téged mérhetetlenül boldoggá tesz majd."

Matthew Fairchild bezzeg a szöges ellentéte. Csak úgy dől belőle a szó, mindig ő a társaság közepe és bárkit lehengerel egyetlen mosollyal. Illetve majdnem mindenkit. Kettejük útja az Akadémián keresztezi egymást.

"James eredetileg úgy gondolta, hogy egy magafajta fiúval fog összebarátkozni, aki félszeg, csendes, és hozzá hasonlóan retteg a társasági összejövetelektől. Ehelyett itt volt Matthew, minden társas összejövetel lelke, aki szörnyűséges döntéseket hozott a hajkefékkel kapcsolatban, mégis váratlanul kedvesnek bizonyult. Aki őt nézte ki barátjának, és egyre csak próbálkozott, bár Jamesnek fogalma sem volt róla, milyen az, amikor valaki mindent megtesz érte, hogy a barátja legyen. Méghozzá olyan barátja, aki akkor is látja őt, amikor árnyékká válik." 

Sem Matthew, sem Jamie nem élvezi az akadémiai életet. Különös véletlenek folytán azonban arra kényszerülnek, hogy egymás társaságára fanyalodjanak.

James számára minden új és rosszabb fordulatot vesz, amikor kiderül, hogy jobban hasonlít az édesanyjára, mint azt bárki is sejteni merte volna. Ez az esemény azonban a Matthewhoz fűződő viszonyát is gyökeresen megváltoztatja.

Herondale rajongóknak kötelező olvasmány!

Ha Lodon, akkor Hasfelmetsző Jack, avagy Cassandra Clare - A Whitechapel réme

Író: Cassnadra Clare
Cím: A Whitechapel réme
Eredeti cím: The Whitechapel Fiend
Sorozat: Történetek az Árnyvadász Akadémiáról #3.
Kiadó: Könyvmolyképző
Megjelenés: 2015
Fordító: Kamper Gergely
Oldalszám: 72 oldal
Moly értékelés: 5/5 *


Hasfelmetsző Jack London utcáin garázdálkodik, és csak az árnyvadászok tudják megállítani. Az Árnyvadász Akadémián játszódó harmadik történetben Simon megtudja, mi az igazság a XIX. századi Londont rettegésben tartó sorozatgyilkossal kapcsolatban: Hasfelmetsző Jacket Will Herondale és Viktória korabeli árnyvadász társai állították meg.

Juhuhú!Végre kaptunk még egy izgalmas betekintést a Herondale háztartásba. Ezúttal egyenesen Tessa emlékeibe nyerhetünk betekintést.

"– Kanál! – kiáltotta James, majd Gabriel bácsihoz szaladt, és combon döfte vele. Gabriel szeretettel túrt bele támadója hajába. 

– Olyan jó fiú vagy – mondta. – Időnként elgondolkodom rajta, hogyan lehet Will az apád."

Mint azt sejteni lehetett, hiába lett apa, a mi drága Williamünk elfelejtett felnőni. Természetesen

Tessával remek szülők, de Willnek elfelejtettek szólni, hogy totyogós gyerekre nem bízunk egy fakanálnál komolyabb fegyvert, mint például egy tőrt.

"– Megoltható esetleg – folytatta Tessa a kandalló mellett álló kosarában alvó Lucie Herondale felé intve az állával –, hogy ne adj Lucie kezébe pallost, amíg nem tud egyedül felállni? Vagy ez túl nagy kérés? 

– Méltányolható kívánság. – Will széles mozdulattal meghajolt. – A kedvedért bármit, én felbecsülhetetlen értékű kincsem. Még a fegyvereket is hajlandó vagyok megvonni az én egyetlen lányomtól."

A kis családi idilltől eltekintve Hasfelmetsző Jack történetének egy újabb, árnyvadászosan hajmeresztő verzióját olvashatjuk, persze csak Simon önostorozása mellett. Lehetséges, hogy az Árnyvadász Akadémia helyett önismereti órákra kellet volna beiratkoznia? Vajon nem lett volna több értelme???

"– Csovi? Egyáltalán… mit akar ez jelenteni? 

– Soha nem voltál hajlandó kifejteni – rántotta meg a vállát Jace. – Mindig a te nagy titkod maradt. Nos, tényleg jó éjt, Csovi!"

Figyelem! Wessa fanoknak ajánlott az olvasása, egyébként nem olyan eget rengetően fontos történet. Még az Árnvadászok történetében sem.

Az ember tragédiája Szurovecz Kitti tollából: Fényemberek - A fény hagyatéka

Író: Szurovecz Kitti
Cím: A fény hagyatéka
Sorozat: Fényemberek #01.
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 488 oldal
Fordító: nincs
Kiadás éve: 2011
Címkék: romantikus, fantasy, ifjúsági, angyalok

Egy lány, aki tehetséges, bájos, hebrencs és különc. Egy lány, akiről a felsőbb erők úgy rendelkeznek, meg kell halnia. S egy égi lény, egy Fényember, aki mindent megtesz, hogy a lány élhessen, mert első látásra beleszeretett. Csakhogy…

"Égi törvénykönyv, 123. paragrafus:
A Fényember arra hívatott, hogy a földi élet utolsó pillanatában átsegítse a távozó Lelket a túlvilágra. Fényember az utazó Lélekkel nem teremthet személyes kapcsolatot, nem táplálhat iránta érzelmeket, annak távozását nem gátolhatja. A törvény megszegése felborítja az egyensúlyt az univerzumban – elhozhatja az apokalipszist."

Jane és Chris együtt menekülnek a végzet elől – minden pillanatban a lány élete tét, miközben sötét felhőként lebeg szerelmük felett a kérdés: vajon milyen tudás birtokában van Jane Andrews, ami miatt a megdicsőült Fény és az örök Sötétség világa is rá vadászik?

Szerelem, szenvedély, misztikum, akció és egy csipetnyi horror… Merülj el a Fényemberek lenyűgöző világában!

Nos... Igen... Hm...
Nem igazán tudom hogyan is kezdjek hozzá ehhez az értékeléshez. De azt hiszem őszintének kell lennem.

Vannak olyan könyvek, amiket az ember nem szívesen vesz a kezébe. Ha esetleg kézbe veszi, előfordulhat, hogy megbánja, hogy megtette. Egyes könyvek pedig meg sem érdemlik, hogy egyáltalán ránézzenek. Ez a kis édes könyvecske pedig pontosan ilyen. Az alaptörténettel semmi baj nincsen az ég világon. A tálalással. Na azzal annál több.

„Tudod, a csoda ritka vendég az ember életében és nem szívesen engedi el maga mellett!”

Kezdjük ott, hogy Jane már húszon egynéhány éves. A gondolatai nagyjából egy 40-50 éves ember személyiségét idézik, de amikor megnyilvánul, egy tízen éves szókészletét használja. Semmi célja nincs a világban, csak úgy van és sodródik az árral. Amikor pedig lehetőséget kap, hogy segítsen, nem csinál semmit.

„Képes vagyok úgy tenni, mintha figyelnék. A megfelelő pillanatokban helyeselek, bólogatok, mosolygok, hogy a mesélő jól érezze magát, de közben valahol Kínában járok gondolatban...”

Következő napirendi pont Christopher Diamond. Soha életemben nem képzeltem volna, hogy valaha ilyet mondok egy könyves „szépfiúra”, de Chris egy nagyon, de nagyon férfiatlan hím nemű egyed. Az még rendben van, hogy Jane nagyjából minden ötödik oldalon zokogó rohamot kap, de hogy ilyenkor Chrisnek is vele együtt kel zokognia ez számomra felfoghatatlan. És ez az állandó önsajnálat annyira szánalomra méltó. Könyörgöm férfi vagy!! Legalábbis annak készültél. Ha valami zavar csinálj valamit és ne csak sajnálkozz rajta!

„Amikor két ember találkozik és egymásba szeretnek, előttük áll egy közös út. Csakhogy nekünk nincs utunk. Egy vadul burjánzó, sűrű erdőnk van, amin nem tudunk áthaladni úgy, hogy legalább egyikünket ne szurkálnák halálra a tövisek.”

A történet maga pedig igazság szerint olyan kis semmilyen. Minden lényeges mozzanat az utolsó 100-110 oldalon történik. És azok sem hűűű de eldobom tőle az agyam történések.

Így tehát nem tudom igazság szerint senkinek sem ajánlani a Fényemberek első részét, legfeljebb csak a nagyon tapasztalatlan, nagyon friss könyv kedvelőknek, de talán még nekik sem. Erősen gondolkozom azon folytassam-e a sorozatot. Ehhez még az elveim is kevesek.

Piroska és a vámpír: Gena Showalter - Lord of the Vampires

Író: Gena Showalter
Cím: Lord of the Vampires
Sorozat: Lords of the Abyss
Kiadó: Harlequin
Kiadás éve: 2011
Oldalszám: 288 oldal
Címkék: paranormális, fantasy, romantikus, vámpír, boszorkány

Once upon a time…the Blood Sorcerer vanquished the kingdom of Elden. To save their children, the queen scattered them to safety and the king filled them with a need for vengeance. Only a magical timepiece connects the four royal heirs…and time is running out.

Nicolai the Vampire is renowned for his virility, but in a cruel twist of fate “The Dark Seducer” has become a sex slave in the kingdom of Delfina—stripped of his precious timepiece and his memory. All that remains is a primal need for freedom, revenge—and the only woman who can help him.

When the wanton vampire summons Jane Parker, she is helpless to obey. She's drawn to his dark sexuality and into his magical realm. But for this human, all is not a fairy tale. For saving Nicolai could mean losing the only man she's ever craved..  

Egy tragikus éjszaka. Egy hiba, amely évtizedeken át hat és ami összehoz nem csak két életet, de két világot is.

Nicolai születése jogán a vámpírok teljhatalú ura, de ezt a jogot elragadták tőle azon a napon, mikor lemészárolták a szüleit és elragadták testvérei mellől. Azóta rabszolgaként tengeti életét, emlékeitől megfosztva. Amíg meg nem jelenik az életében Jane Parker.

Jane Parker az emberek világának tudósa. Az a dolga, hogy minden lehetséges információt megszerezzen egy másik, párhuzamos világról a hogy megtörje a Nicolait súlytó átkot.

Nicolai különleges képességekkel megáldott vámpír herceg. Már csak ezek miatt is vonzó lehet számunkra. De mindezen felül olyan férfi, akinek van erkölcsi érzéke, elvei és nem mellesleg esze is. De azért az elmaradhatatlan bosszúvágy is szerepet játszik a történetben. Személy szerint mégis úgy vélem Jane az erősebb jellem.

Jane ember létére túlélt egy autóbalesetet. A teste ugyan megtört, de a lelke nem. Kibírta, hogy talán soha többé nem lehet 100%-ban egészséges. Nicolai is túlélt jó néhány csapást, de úgy gondolom a Janet ért csapások egy minimális mértékben, de súlyosabbak voltak. De Jane egyben eszes és talpra esett nő is. Kiváló királyné lesz belőle.

Mindent egybe vetve joggal mondhatom, hogy egy nagyon kellemes, izgalmas és látványos történet.

Hogyan nyűglődjünk a szerelem felett Raven módra - Christine Feehan - Sötét herceg

Író: Christine Feehan
Cím: Sötét herceg
Eredeti cím: Dark Prince
Sorozat: A kárpátok vámpírjai #1.
Kiadó: Ulpius ház
Kiadás éve: 2010
Oldalszám: 428 oldal
Fordító: Gogolák Rita
Címkék: romantikus, regény, vámpír, fantasy

A sötét herceg. Éjjeli látogató, aki azonnal a hatalmába kerít. A vonzódás mély, sötét és halálos. A testére vágyódsz, de a lelked rabolja el.
A fény asszonya. Hajnalban jön, amikor a férfi legyengül. Halovány fénysugár, ami áthatol a sötétségen, és lángra lobbantja a rejtőzködő vadállatot.
Egy különleges képességgel megáldott nő… Egy titokzatos idegen, aki felfedi szerelmének a több ezer éves titkot… Fanatikus gyilkosok, egy különös és egyre fogyatkozó faj, és mindehhez Havasalföld vészjósló árnyai.

Történetünk pofon egyszerű és rémunalmas. Van egy vámpír hercegünk, Mikhail, aki öngyilkos akar lenni, mert magányos. És ekkor láss csodát, felbukkan élete nagy szerelme a semmiből és kezdődik is a huza-vona a szeret-nem szeret játék körül.

Mikhail egy végtelenül férfias, elképesztően irányításmániás, de a végletekig gyengéd, hűséges és védelmező férfi, akinek mindene a család. Minden nő megérdemelne egy ilyen férfit, mert a hibái ellenére is tökéletes. Éppen ezért fel nem foghatom miért pont egy Raven kaliberű nő nyeri el a szívét.

Raven egy igazi semmire kellő szereplő. Nem tagadom, hogy kedves és jótét lélek,

de olyan önző, hogy az már szinte közveszélyes. Belecsöppen egy számára teljesen új világba, de soha nem hallgat a bölcsebb szóra, ezzel pedig mindenkit veszélybe sodor. Több balesetről olvastam csak ebben a könyvben, mint az összes eddigiben együtt véve.

400 oldal tömény unalom és sznvedés hála Raven szeret-nem szeret, elfogad- nem fogad játékának. Pedig az alapötlet egyáltalán nem rossz... sőt!

Jóban és rosszban, egy házasság mindennapjai Nalini Singh - Archangel's Legion-jában

Író: Nalini Singh
Cím: Archangel's Legion
Sorozat: Guild Hunter #6.
Kiadó: Orion
Kiadás éve: 2013
Oldalszám: 374 oldal
Címkék: angyal, romantikus, vámpír, urban fantasy, fantasy, háború

Angels are falling from the sky in New York, struck down by a vicious, unknown force.

Vampires are dying impossibly of disease.

Guild hunter Elena Deveraux and the Archangel Raphael must discover the source of the wave of death before it engulfs their city and their people, leaving New York a ruin and Raphael’s Tower under siege by enemy archangels.

Yet even as they fight desperately to save the city, an even darker force is stirring, its chill eyes trained on New York…and on Raphael. Rivers of crimson and nightmares given flesh, the world will never again be the same…

Ahogy egyre jobban haladok előre az Angyali vadász világában, egyre jobban szippant magába Raphael New York-ja. Számomra letehetetlen minden kötet, ami ebből a sorozatból kerül ki, szóljon Elena és Raphael kapcsolatáról, vagy bármelyik másik szereplőről.

Ebben a részben testközelből tapasztalhatunk meg egy arkangyalok által vívott háborút, két arkangyal szövetségét, egy nem mindennapi „házasság” hétköznapjait és azt, hogyan boldogul egy hitves a kissé idős anyósával.

Zseniálisnak tartom, hogy végre felütötte a fejét egy leheletnyi féltékenység a gerlepár viszonyában. De tényleg csak annyira, hogy pikánssá tegye a történetet. Raphael mindig megtalálja a megfelelő szavakat és tetteket ahhoz, hogy megnyugtass és újra magabiztossá tegye hitvesét.

A háború leírása pedig egyszerűen frenetikus volt. Végre nem csak azt olvashattuk, hogy az ellenfélnek esélye sincs és a jó mindig győz, hanem rendesen megszorongatták Raphaelék nyakát. Meg kellett küzdeni azért a győzelemért. És láss csodát, a segítség mindig idejében érkezik. Nem kési és nem jön korán sem.

Egyre több részletre derül fény Elena családjával kapcsolatban. Az apja még mindig egy görény, ez tény és való, de Elena sokkal több időt tölt a húgaival, mint az eddigi könyvekben együtt véve. Kezdi kapiskálni mi a dolga egy hitvesnek és szemmel láthatóan elég ügyes is, hogy majd egy nap tényleg elismerje az egész angyal társadalom Raphael hitveseként. És természetesen még mindig ő a legtökösebb női karakter, akivel valaha találkoztam a könyvekben.

Raphael még mindig tele van ellentétekkel. Uralkodóként hidegfejjel gondolkodik, de amikor Elenára terelődik a téma, olyan szenvedélyes és melegszívű, mint soha máskor. Nagyon szeretem benne, hogy bár csak a színfalak mögül, de végletekig oltalmazza kedvesét, ugyanakkor meg is adja neki a kellő szabadságot. Nem akarja megváltoztatni, elfogadja annak, ami. Imádom, amikor Elena füle hallatára fenyegeti a kedves apósát. Nem is értem miért nem engedi Elena, hogy csak egy kicsit visszavágjon Raphael az ő nevében. Talán majd máskor.

Mindenesetre igazán megjelenhetne magyar kiadásban is, elvégre egy elképesztő remekmű Nalini Singh tollából.

Ki, mit tud bérgyilkos módra - Sarah J. Maas – Üvegtrón

Író: Sarah J. Maas
Cím: Üvegtrón
Eredeti cím: Throne of Glass 
Sorozat: Throne of Glass # 01.
Megjelenés éve: 2012
Oldalszám: 544
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordító: Varga Csaba
Műfaj: romantikus, fantasy, kaland, krimi

Az ismert világ leghíresebb orgyilkosa. Celaena Sardothien gyönyörű és halálos. A sors nagy dolgokat tartogat a lenyűgöző, ifjú nő számára.

 

Távolvég sötét, nyomorúsággal teli sóbányáinak mélyén egy megviselt, tizennyolc éves lány robotol a rabszolgák között. Életfogytiglanig tartó kényszermunkára ítélték. Hiába képezték ki a földrész legjobb orgyilkosai. Hiába lett a halálos mesterség leghíresebb művésze. Elkövetett egy végzetes hibát. Elfogták. 

A kegyetlen börtönbe egy napon különös látogató érkezik. Az ifjú és felettébb jóképű Westfall kapitány meglepő ajánlatot tesz a rettegett orgyilkosnak. Szabad lehet, ha előtte végrehajt egy hihetetlenül vakmerő és elképesztően nehéz feladatot. Az ország koronahercege bajnokot akar küldeni az apja halálos versenyére. Csatasorba állnak a birodalom legtehetségesebb tolvajai és legkönyörtelenebb harcosai. A küzdelem tétje az életben maradás. Ha győz, Celaena visszanyeri a szabadságát. Függetlenül attól, hogy képes lesz-e megnyerni a kegyetlen versengést, megrázó felfedezés vár az ifjú hölgyre. Már csupán az a nagy kérdés, hogy meglágyulhat-e egy orgyilkos kőszíve.

Caelena és a két fiú története magával ragadott, de nem a legelső pillanatban. Azok, akik a cím alapján egy hihetetlenül pörgős, akciófilm szerű könyvre számítanak, nagyot fognak csalódni. A cselekmények igazán csak az utolsó 100-150 oldalon indulnak be, a próba végső próbatételeinél, de addig a pillanatig sem szűkölködünk izgalmak terén. A próbatételek, a féltékeny vetélytársak, az ármánykodók és a túlvilági cselszövők, a szereplők titkai. Ez utóbbiakat az írónő elképesztően jól tálalja és nem is rántja le a leplet ebben a részben.

„– Orgyilkosként már így is hírhedt vagyok. Eszem ágában sincs, hogy fenséged ágymelegítőjeként emlegessék a nevemet. „

A főszereplő, Cealena Sardothien egyszerűen káprázatos. Bátor, belevaló és nem mellesleg, ami miatt imádom, fegyverszakértő. Mindig is szerettem, ha a női szereplők a „fiúk játékaival játszanak”. Nem ájul el, ha két szép szempár rápillog, de eléggé nőies és szép ahhoz, hogy a férfiak megforduljanak utána. Egye fene még azt is megbocsátom neki, hogy a nyilvánvaló dolgok ellenére sem tud választani a két férfi között, de amikor végül döntésre jut a rossz döntést hozza meg.

„– Csak egy ostoba ünnep, hogy megemlékezzünk a tél beálltáról. Örömtüzeket meg azért gyújtunk, hogy a máglyák hamujával beboríthassuk a szántóföldeket.
– Ami valójában áldozat az isteneknek, hogy vigyázzanak a termésre!
– Ami valójában csupán trágyázás. „

Chaol Westfall egy álom pasi, egy-két apró dolgot leszámítva. Na de mind tudjuk, hogy senki sem lehet tökéletes. A kapitány úr legnagyobb hibája a túlzott csendesség, de neki még ez is jól áll. Persze őt sem hagyja hidegen Caelena szépsége és ereje. De amíg Dorian a rámenős csapatot erősíti, ő apró, szerény kis kedvességekkel próbál imponálni a lánynak, még ha akaratlanul is, amivel összezavarja a lány fejét. Végül mégis ő segít a legtöbbet Cealenán.

„– Menjen innen! Mindjárt meghalok – nyöszörögte Celaena a párnájának.
– Egy szép hölgy nem halhat meg egy szál magában – jelentette ki Dorian, és megsimogatta a lány kezét. — Szórakoztassalak egy érdekes történettel a halálod pillanatában? Miről olvassak neked?
Celaena elrántotta a kezét.
– Szívesen meghallgatnám a fafejű herceg történetét, aki nem akarta békén hagyni az orgyilkost.
– Ó, imádom azt a mesét! Annyira szép a vége. Tudtad, hogy az orgyilkos csak színlelte a betegséget? Így akarta felhívni magára a herceg figyelmét. Ki gondolta volna? Milyen dörzsölt nőszemély. A hálószobai jelenet pedig egyszerűen lenyűgöző. Érdemes elolvasni a végét is, pedig előtte mennyi ostobaságot fecsegnek! „

Dorian egy igazi szívtipró. Ha nem lenne Caelena valószínűleg úgy futna a női szoknyák után, mint kiskutya a csont után. De most kivételesen jó fiút játszik, bár az én szívemet így sem sikerült elnyernie. A szülei miatt azonban részvét jár neki. Az apja egy szadista hódító, az anyja pedig egy macska kényességével és egy akármilyen idióta állat butaságával bíró nő, akinek csak azon jár az esze, hogy mikor és kivel tudná kiházasítani a fiát. Doriannek meg van ugyan a magához való esze, de ilyen szülők mellett nem csoda, hogy inkább bolondnak és semmirekellőnek tetteti magát. A legnagyobb dobása a Caelenának szánt ajándéka volt, az volt a legokosabb ötlete a könyvben.

„– Őfensége azt mondja, hogy fenséges hercegséged méltóztasson visszatérni a puha párnái közé, és csak táncikáljon nyugodtan, de hagyjon minket békén. „

Említésre méltó személy a főszereplőkön kívül Nehemia hercegnő. Mint Caelena első és egyetlen barátnője és mint az a személy, aki beavatja, még ha tudatlanul is, és segíti küldetésében az orgyilkost.

Hallottam róla hideget, meleget és nagyon féltem tőle az elején, de ahogy haladtam a történettel egyre jobban bele éltem magam és magával ragadott a történet. Aki bírja, a kicsit lassabb és gondolkodósabb könyveket az mindenképpen kezdjen bele és ne feledje el, Team Chaol!!!

Macska - egér játék Singh módra, másnéven Nalini Singh - Szabadulás

Író: Nalini Singh
Cím: Szabadulás
Eredeti cím: Hostage to Pleasure
Sorozat: Egy világ, két faj, állandó küzdelem # 05.
Megjelenés éve: 2013
Oldalszám: 406 oldal
Kiadó: Egmont
Fordító: Bottka Sándor Mátyás
Műfaj: fantasy, romantikus, alakváltó, sci-fi, urban fantasy

Ashaya Aleine a látszat szerint a tökéletes mentál: rideg, érzéketlen és gyakorlatias. Ő a tudós, aki az egész mentál népet rabszolgasorba döntő implantátumot készíti. Valójában azonban elkeseredetten küzd, hogy megmentse a fiát, és szabaduljon a Mentál Tanács befolyása alól. De hiába menekül: nem biztonságba kerül, hanem egyenesen a halálos alakváltó mesterlövész karjaiba fut. Dorian Christensen húgát egy mentál gyilkos ölte meg. A DarkRiver őrszem nem tud ugyan leopárd alakot ölteni, de a vadállat benne él, és bosszúra szomjazik. Most mégis védelmeznie kell Ashayát és fiát. Dorian soha nem gondolta volna, hogy mentál iránt a gyűlöleten kívül mást is érezhet, de a szenvedély sokszor átírja a játékszabályokat.

Már régóta vártam Dorian könyvét. Kíváncsi voltam hogyan fogadja majd a párját ismerve a körülményeket. A várthoz képest egész jól. Kezdenek beindulni a történések, egyre több a fondorlat és az árulás. A tanácsban egyre nagyobb a széthúzás, az alakváltókat egyre több támadás éri és Ming Le Bon egyre vérszomjasabb és hataloméhesebb.

”– A macska és a farkas nem… normális kombináció.
– Mert a macska és a mentál az. – Mercy fura arcot vágott.
(…)
– És mi van a patkányokkal? – Dorian szeme pajkosan megcsillant. Mercy összevonta a szemöldökét.
– Macska és patkány? Na, gratulálok!
– Az biztos, hogy a fekete özvegy kifejezés teljesen új értelmet nyerne.”

Dorian a cuki kisfiús, szörfös külső alatt egy igazi rossz fiú. Imádom! *.* Mint minden DarkRiver ő is roppant domináns és védelmező típus, de ő az óvóbácsi szerepét még komolyabban veszi a húga miatt természetesen, de mindenki tudja, hogy ez előbb vagy utóbb visszaüthet, vagy nem? És hála egy bizonyos mentálnak, Dorian be nem ismert álma is valóra válni látszik...

„– Ahogy a párom mondaná, ő egy kardinális mentál. Tud magára vigyázni.
– Szóval legalább két katonát otthagytál őrségben. 
– Hát persze.”

Ashaya az első mentál, aki még a befejezés előtt megtörte az Elcsendesedés protokollt. Eddig a menál társak vagy felnőtt korban törték meg, vagy egyáltalán nem is fogott rajtuk. Ashaya más és ez a másság teszi őt olyan jó karakterré. Még nagyobb pikantériája a dolgoknak, ami kiderül a könyv vége felé az Aleine család kis titkáról. Ezúttal Dorian nem csak egy társat, hanem egy kész családot kapott ajándékba az élettől és a sorstól.

„Andrew elnézett Dorian válla felett.
– Érzem a nő illatát.
– Ne!
A fiatalabb hím elmosolyodott.
– Rajtad is ott a nyoma. Tényleg olyan szexi, mint amilyen az illata?
Dorian tudta, hogy Andrew szándékosan hergeli őt.
– Miért nem jössz közelebb, és nézed meg magad?
– Hülyének látszom?
– Farkas vagy.”

Szerelem, titkok, hazugságok, élet halál harcok, politikai csatározások. Lehet válogatni, mert a Szabadulás mindezt tartalmazza.

Hogyan kezdjünk el élni óra alapfokon, avagy Tahereh Mafi - Ne félts

Író: Tahereh Mafi
Cím: Ne félts
Eredeti cím: Ignite Me
Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2014
Fordító: Bozai Ágota
Oldal szám: 340 oldal

Már semmi sem lesz olyan, mint volt.
Omega Pont sorsa ismeretlen. Mindenki, akit Juliette ismert, valószínűleg halott. A háborúnak talán már azelőtt vége lett, hogy igazán elkezdődött volna.
Juliette az egyetlen, aki a Regeneráció útjában áll. Tudja, ha ő életben marad, a Regeneráció nem élhet.
Ám ahhoz, hogy legyőzze a Regenerációt és a férfit, aki kis híján megölte őt, Juliette-nek segítségre van szüksége valakitől, akiről sosem gondolta, hogy megbízhat benne. Warnertől. És miközben a közös ellenség legyőzésén munkálkodnak, Juliette rájön, hogy minden, amit tudni vélt – Warnerről, a saját képességeiről, sőt Adamről is –, téves volt.

Azt hiszem sírva fakadok. Egyszerűen imádtam! Remek történet szerelemről, háborúról, talpra állásról és ideiglenes gyűlöletről, ahol az emberek nem adják fel, ahol előbb utóbb mindenki talpra áll és ahol a tékozló fiú többé-kevésbé hazatér. Persze ez a könyv sem tökéletes, mégis lenyűgözött több szempontból is. Hihetetlenül látványos és szokatlan a karakterek jellemfejlődése, a szerelmi szál lezárása és a cselekmények lezárása is. Tahereh Mafi, megrázom a kezedet, mert számomra maradandót alkottál.

„– Olyan, mint valami szappanopera – bólogat Ian. – Csak rosszabb az alakítás.”

A történet leglátványosabb eleme úgy gondolom Juliette. Ő az egyik karakter, aki jelentős jellemváltozáson ment keresztül, miután lerázta magáról a halált. Végre összeszedi magát és elkezdi felfedezni képessége rejtett titkait. Végre felfedezi a magában rejlő erőt, amitől gyökerestül megváltozik az élete és a gondolkodásmódja. Igazán emberré válik és nem csupán önmaga árnyékaként tengeti tovább az életét. Küzd is azért, amit el akar érni és kiáll a saját igazáért.

„Még egy utolsó döntést kell meghoznom: feladni vagy folytatni. Így hát felállok.”

Adam is jelentős fejlődésen megy keresztül. Negatív irányban. Úgy viselkedik, mint egy hisztérika. Azt hittem, talán kihoznak belőle valamit ebben a könyvben, de tévedtem. Hála az égnek nem én vagyok az egyetlen, aki rádöbben erre. Ezen kívül azonban szerencsére nem sok szerep jut neki ebben a részben. Sem. Micsoda szerencse. Mármint a számunkra.

„– Miért nézel folyton rá? – kérdi Adam. Tekinteti villan. – Miért nézel rá egyáltalán? Miért érdekel téged ennyire egy elvetemült pszichopata…”

Kenjitől eláll a lélegzet! Igazi legjobb baráttá avanzsált Juliette számára. Sőt, sokkal inkább egy igazi nagy testvérré. Mindig ott van, ahol lennie kell és még akkor is megmondja az igazat, ha az fáj, de a többiek ettől fejlődnek. És a stílusa is egyedi. A legnagyobb arc a történetben. Imádom!

„Kenji középre mutat.

– Te és én ott alszunk.

– Nagyon romantikus.

– Csak szeretnéd.”

Aaron, ismertebb nevén Warner (nekem az Aaron jobban tetszik) fejlődése is ugyanolyan látványos. Bár szeretne mást elhitetni magával, Juliettenek nem akar hazudni. Kár, hogy Juliette átlát rajta. Akár beismeri, akár nem, a szíve jó és a jó oldalon is áll, amit a többiek is felismernek.

A szerelmi háromszög feloldása volt a kedvenc momentumom a könyvben. Végre egy olyan sorozat, amiben a „hercegnőt” nem a fehér lovas „herceg” menti meg, hanem a másodhegedűs „lovag”. Ők ketten nagyon szép és aranyos párt alkotnak.

Remélem még sok további hasonló történetet olvashatok még! = )

Halloween pompom lány módra, avagy Kelly Creagh Nevermore-ja

Író: Kelly Creagh
Cím: Soha már
Eredeti cím: Nevermore
Megjelenés éve: 2013
Oldalszám: 528 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordító: Farkas János
Műfaj: romantikus, démon, gótikus regény, krimi, fantasy

Isobel Lanley, a pom-pom lány elborzadva veszi tudomásul, hogy Varen Nethers-szel kell megírnia az angol dolgozatát. A dolgozat leadási határideje hihetetlenül igazságtalan módon a rivális focicsapat elleni nagy mérkőzés napjára esik. A hűvös és tartózkodó, cinikus és éles nyelvű Varen már az elején tisztázza, hogy a dolgozaton kívül nem akar a lánytól semmit. Isobel azonban hamarosan kifogásokat kezd keresni, hogy Varen-nel találkozhasson, miközben egyre jobban elszakad barátaitól és az erőszakos és féltékeny barátjától. Isobel egyre mélyebbre merül Varen álomvilágába, ami a jegyzetfüzetébe írt sorokból kelt életre, egy világba, ahol Edgar Allan Poe félelmetes történetei válnak valóra.
Ahogy egyre jobban felfordul körülötte a világ, Isobel felfedezi, hogy az álmoknak és a szavaknak sokkal nagyobb az erejük, mint azt gondolta és, hogy a legijesztőbb valóság az, amit az elme annak hisz. Képes lesz megmenteni Varent az Őrülettől, ami fogva tartja őt vagy mindkettőjüket felemésztik Varen rémálmainak árnyai?

Őszintén szólva nem nyűgözött le ez a könyv, pedig a fülszöveg alapján úgy gondoltam jobb lesz. Lehet, hogy túl nagyok voltak az elvárásaim. Értem én, hogy ki kell hangsúlyozni, hogy a tinédzser mindennapoknak egyszerre vége szakad, de ez azért túlzás volt. Túl sok volt a mindennapi unalmas életből és túl kevés a kalandokból, vagy éppen Isobel és Varen kapcsolatának alakulásából. Bár, ha elhagyom ezt a rózsaszín cukormázas naivitást, erős a gyanúm, hogy a történet szorosan kapcsolódik, sőt Poe munkásságára van kihegyezve, amit sajnos nem tudok nektek részletesebben taglalni, tekintve, hogy soha nem voltam nagy krimi rajongó. Kénytelen vagyok tehát a rózsaszín cukormáz alapján véleményt alkotni a kötetről.

„ – Csak azért, mert én szeretek az élet napos oldalán élni, élvezem, hogy szőke vagyok és a pompom lányok mezét viselem, nem jelenti azt, hogy ostoba vagyok. Nagyon elegem van már ebből.
– Csak azért, mert feketét viselek és személyes naplót vezetek, nem jelenti azt, hogy holnap felrobbantom a sulit vagy agyatlan pompom lányokat fogok terrorizálni, ha már itt tartunk.”

Kezdjük mindjárt a mi cukormázas habcsókunkkal, Isobel Lanelyvel. Tipikusan az a fajta lány, aki ha szembe jönne velem biztosan nem az jutna róla az eszembe, hogy hű de mélyen szántó gondolatai vannak. Szőke és úgy néz ki, mint akit lehányt egy barbie-baba. Ebből is látszik milyen diszkriminatív tudok lenni. Bár Isobel tényleg nem a világ következő Einsteinje, helyén van az esze, amikor kell és hatalmas szerető szíve van. Tudja mi a helyes és mi a helytelen és kiáll másokért, még ha tudja, hogy a tettei miatt mindent elveszíthet, amit fontosnak tartott. Képes a dolgok mélyére látni, még ha nem is tudatosan. Reményt ad az olyan embereknek, akiknek már nem maradt és még a leggerinctelenebb embereken is segít, amikor szükség van rá. Igazi kis bárány felhőn csücsükélő angyalka.

„– És, mióta vagy itt? – kérdezte.
A fiú zsebre vágta a kezét, és megvonta a vállát.
– Várjunk csak – mondta Isobel morcosan összehúzva a szemét.
– Ugye, nem engem figyeltél?
A fiú csak hosszú szünet után válaszolt.
– Én inkább úgy mondanám, megfigyeltelek. Sokkal kevésbé hangzik perverznek.
– Nem is gondoltam, hogy ilyen gazdag a szókincsed. „

Varen furcsa fiú, tekintve ki, illetve milyen volt fiatal korában. Kedves, de egy kicsit mogorva, főleg Isobellel. A kettejük kapcsolata amolyan se veled, se nélküled érzetet kelt minden épeszű emberben. Figyelem, az agresszívabb emberek a könyv felénél valamelyiküket megfojtanák egy kanál vízben. Igazság szerint ebben a részben nem sok minden derül ki Varen Nethers-ről. Ő indítja be az eseményeket, ezért kulcsfigura a történet szempontjából. Reméljük a következő részekben több részlet derül ki a mi kis önjelölt Poenkról.

„– Mit jelent az, hogy agyafúrt?
– Agyafúrt – ismételte a fiú, miközben írt. – Ez egy melléknév, és olyan emberekre használják, akik ragyogó szellemi képességekkel rendelkeznek. Például olyanokra, akik ha már egy könyvesboltban vannak, eszükbe jut, hogy felálljanak és keressenek egy valódi szótárt ahelyett, hogy milliónyi kérdést tennének föl.”

A történet befejezése olyannyira függő vég, hogy az már felháborító. Sajnálatos módon nem mondhatom azt, hogy tűkön ülve várom a folytatást, de már csak azért is el fogom olvasni ha már egyszer elkezdtem a sorozatot.