2016. március 30., szerda

Az átverés mesterei, más szóval: Kresley Cole - Vámpírharc

 
Író: Kresley Cole
Cím: Vámpírharc
Eredeti cím: Wicked Deedson a Winter's Night
Sorozat: Halhatatlanok alkonyat után #4.
Kiadó: Ulpius-ház
Megjelenés: 2010
Fordító: Gazdag Diana
Terjedelem: 432 oldal
Molyos értékelés: 4,5/5*




Csókja könnyű...
Érintése ellenállhatatlan...
Bowen MacRieve a Lykae klán harcosa kis híján belepusztul, amikor elveszíti az egyetlen neki rendeltetett nőt. A kegyetlen vérfarkas szíve jéggé fagy, nem osztja meg ágyát senkivel - míg össze nem hozza a sors ellenségével, és legsötétebb vágyai lángra gyúlnak a vadító találkozástól.
Amikor a gonosz erők a lány ellen szövetkeznek, a harcos minden erejét latba veti, hogy megmentse őt.
Ellenállhat-e a lány a testét-lelkét követelő Bowennek, vagy mindent kockára tesz harcias védelmezőjéért, ha sikerül legyőzniük az őket körülzáró gonosz?


" - Hogy a frászkarikába értél ide ilyen gyorsan?
- Hiányoztál boszorkány. Hanyat-homlok rohantam.És most tedd le szépen azt a rohadt telefont."


Furcsa volt Bowen története, de a jobbik fajta módon furcsa. Nagyjából-egészéből azt vártam tőle amit kaptam. Egy érdekes és romantikus kaland történetet, amibe még egy leheletnyi évődést is beleszőttek. Mégsem volt meg benne az a plusz, ami miatt én azt mondhatnám, hogy kedvenc lett. Nem tudom ki a megmondhatója miért, de az első rész volt eddig a kedvencem és valahogy azóta nem találtam meg egyik részben sem azt a pluszt, amitől a kedvenc, kedvenc lesz.




Tulajdonképpen ugyanoda térünk vissza, ahol a második rész, Kaderinék története játszódik, csak most Bowen és Mariketa szemszögéből figyelhetjük meg az eseményeket. Emellett eddig végre kiderül mi is történt pontosan Bowennel a múltban.


"A szerelmi bűbáj sokban hasonlít a műugráshoz. Ha egyszer belevágsz, nincs többé visszaút és a
végén jól ráfaragsz, ha dunsztod sincs, hogy mi a frászt csinálsz."


Ami a szereplőket illeti, Mariketától azért többet vártam. Az eddigi nők mind belevalóak voltak. Még Emmaline is. Mariketának is megvan a magához való esze, de... hogy is mondjam inkább várja, hogy a szájába repüljön a sült galamb.

Ami nagyon furcsa volt még vele kapcsolatban egyrészt a szülei, másrészt, hogy nem sok háttér információt kapunk a boszorkányokról. A valkűrökről több mindent meglehet tudni. Na jó, többet nem hasonlítgatok, ígérem.



"... Még akkor is ráérek kitalálni, hogyan engeszteljem ki őket. Nem az van, hogy állítólag megőrülnek a csillogó tárgyakért? Majd kapnak egy-két karácsonyfadíszt.
- Majd szólj, hogy bevált-e a módszer."


Nos, Bowennel nem volt kíméletes az élet. Elveszíti a "társát". Elhagyja magát és az életét az önsajnálatnak szenteli. Aztán felcsillan a remény, ami aztán kicsúszik a markából és akkor jön a csavar. Illetve csavar helyett Mariketa. A lány hatással van a mi kis farkasunkra, még akkor is ha olyan kiválóan hazudik magának.


Valamiért mindig is sejtettem, hogy Bowen kis tündérkéjével valami csúnyán nem stimmel, hiszen még Emmaline is elfogadta Lachlain-t, ami valljuk meg őszintén nem kis dolog. Viszont arra, ami valójában történt még én sem számítottam.


Elég erőltetett módon lett összeegyeztetve Mariketa és Bowen múltja.


Mindenesetre én nagyon csípem a Halhatatlanok sorozatot, csak ajánlani tudom, de...
A fenébe, hogy mindig van egy "de". Lényeg a lényegben, hogy az Ulpius két dolgot tudott lerontani, de azt a két dolgot viszont kegyetlenül. Az egyik dolog a fordítás, a másik a borító. Ez a sorozat azon szerencsések közé tartozik, ahol csak az egyik ment gallyra. Még pedig a borító. De az olyan durván, hogy nagyon. Még nekem sincs rá szavam.

Hoppá és a címek! Még jó hogy eszembe jutott. Miért van minden könyvnek vámpíros címe, amikor egyes részeknek köze sincs a vámpírokhoz ????

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése