2016. február 17., szerda

Hogy mik ki nem derülnek? Cassandra Clare - Az imádott gonosz

Író: Cassandra Clare
Cím: Az imádott gonosz
Eredeti cím: The Evil We Love
Sorozat: Történetek az Árnyvadász Akadémiáról #5
Kiadó: Könyvmolyképző
Megjelenés: 2015
Fordító: Kamper Gergely
Terjedelem: 112 oldal
Moly értékelés: 4/5 *


Minden gonoszság gyökerezik valahol. Simon Lewis ezúttal arról tanul, hogyan alakult meg a Kör Valentine Morgenstern vezetésével és milyen szerepet játszott azokban a napokban Robert Lightwood, Isabell édesapja. Az Árnyvadász Akadémia csak nemrég nyitotta ki újra a kapuit a Kör miatt bekövetkezett katasztrofális események után és a tanárok végre bevallhatják, mi történt amikor Valentine még diák volt.



Az imádott gonoszban kicsit komolyabb képet kapunk a Kör teljes működéséről még hozzá egyenesen Robert Lightwood szemszögéből.

Őszintén szólva nem csalódtam, amikor kisült milyen gyenge személyiség is valójában a drága
Robert. Minden döntését mások hozzák meg, nincs önálló akarata és száz százalékosan befolyásolható alkat. Egy dolog bizonyos, a gyerekei nem tőle örökölték a lelki erejüket. De a bátorságukat sem! Hála az égnek!


Valentine személyiségéről is teljes képet kapunk és arról, hogy a Kör tulajdonképpen az ő személyi kultusza.Ha nem negatívan használná fel a hatalmát, Valentine egy roppant tehetséges konzullá válhatott volna és az sem lett volna hátrány, ha nem veszíti el az édesapját.


"– A szerelem, az igazi szerelem azt jelenti, hogy valaki látja az embert. Hogy valaki ismeri az embert. Hogy valaki ismeri a legrútabb darabkádat, és mégis szeret. És… azt hiszem, két szerelmes emberből valami több lesz, több, mint a részek összessége." 


Ebben a történetben olvashatunk először a már oly sokat emlegetett Michael Waylanddel is, aki gyakorlatilag Robert parabataia, lelki ismerete és józan esze is egyben. Állítólag csak egyetlen hibája van, de ő legalább bátor és felvállalja azt aki és ami valójában. Az más, hogy ezért drágán meg is fizet.



"– Hiányozni fognak a szellemes visszavágásaid a nyáron, Lewis.
– Remélem, felfal egy pókdémon a nyáron, Cartwright."


De természetesen nem csak a Kör múltjába nyerünk betekintést. Hiszen a novellák főszereplője elvileg Simon lenne, aki semmi újat nem produkál. Még mindig őrlődik és elmélkedik azon kicsoda, vagy kicsoda volt és még mindig nem képes dűlőre jutni Isabellel folytatott se veled se nélküled kapcsolatán.



"– Nem. Nem hívhatsz Izzynek, nem küldhetsz nekem levelet, nem követhetsz sötét folyosókra, és nem próbálhatsz megmenteni mindenféle patkányoktól.
– Elhiheted nekem, ha itt patkánnyal találkozunk, mindenki a maga irháját fogja menteni."



Ezt a részt mindenképpen érdemes elolvasni, még annak is, aki egyébként egyetlen novellát sem akar elolvasni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése