Hogyan kezdjünk el élni óra alapfokon, avagy Tahereh Mafi - Ne félts

Író: Tahereh Mafi
Cím: Ne félts
Eredeti cím: Ignite Me
Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2014
Fordító: Bozai Ágota
Oldal szám: 340 oldal

Már semmi sem lesz olyan, mint volt.
Omega Pont sorsa ismeretlen. Mindenki, akit Juliette ismert, valószínűleg halott. A háborúnak talán már azelőtt vége lett, hogy igazán elkezdődött volna.
Juliette az egyetlen, aki a Regeneráció útjában áll. Tudja, ha ő életben marad, a Regeneráció nem élhet.
Ám ahhoz, hogy legyőzze a Regenerációt és a férfit, aki kis híján megölte őt, Juliette-nek segítségre van szüksége valakitől, akiről sosem gondolta, hogy megbízhat benne. Warnertől. És miközben a közös ellenség legyőzésén munkálkodnak, Juliette rájön, hogy minden, amit tudni vélt – Warnerről, a saját képességeiről, sőt Adamről is –, téves volt.

Azt hiszem sírva fakadok. Egyszerűen imádtam! Remek történet szerelemről, háborúról, talpra állásról és ideiglenes gyűlöletről, ahol az emberek nem adják fel, ahol előbb utóbb mindenki talpra áll és ahol a tékozló fiú többé-kevésbé hazatér. Persze ez a könyv sem tökéletes, mégis lenyűgözött több szempontból is. Hihetetlenül látványos és szokatlan a karakterek jellemfejlődése, a szerelmi szál lezárása és a cselekmények lezárása is. Tahereh Mafi, megrázom a kezedet, mert számomra maradandót alkottál.

„– Olyan, mint valami szappanopera – bólogat Ian. – Csak rosszabb az alakítás.”

A történet leglátványosabb eleme úgy gondolom Juliette. Ő az egyik karakter, aki jelentős jellemváltozáson ment keresztül, miután lerázta magáról a halált. Végre összeszedi magát és elkezdi felfedezni képessége rejtett titkait. Végre felfedezi a magában rejlő erőt, amitől gyökerestül megváltozik az élete és a gondolkodásmódja. Igazán emberré válik és nem csupán önmaga árnyékaként tengeti tovább az életét. Küzd is azért, amit el akar érni és kiáll a saját igazáért.

„Még egy utolsó döntést kell meghoznom: feladni vagy folytatni. Így hát felállok.”

Adam is jelentős fejlődésen megy keresztül. Negatív irányban. Úgy viselkedik, mint egy hisztérika. Azt hittem, talán kihoznak belőle valamit ebben a könyvben, de tévedtem. Hála az égnek nem én vagyok az egyetlen, aki rádöbben erre. Ezen kívül azonban szerencsére nem sok szerep jut neki ebben a részben. Sem. Micsoda szerencse. Mármint a számunkra.

„– Miért nézel folyton rá? – kérdi Adam. Tekinteti villan. – Miért nézel rá egyáltalán? Miért érdekel téged ennyire egy elvetemült pszichopata…”

Kenjitől eláll a lélegzet! Igazi legjobb baráttá avanzsált Juliette számára. Sőt, sokkal inkább egy igazi nagy testvérré. Mindig ott van, ahol lennie kell és még akkor is megmondja az igazat, ha az fáj, de a többiek ettől fejlődnek. És a stílusa is egyedi. A legnagyobb arc a történetben. Imádom!

„Kenji középre mutat.

– Te és én ott alszunk.

– Nagyon romantikus.

– Csak szeretnéd.”

Aaron, ismertebb nevén Warner (nekem az Aaron jobban tetszik) fejlődése is ugyanolyan látványos. Bár szeretne mást elhitetni magával, Juliettenek nem akar hazudni. Kár, hogy Juliette átlát rajta. Akár beismeri, akár nem, a szíve jó és a jó oldalon is áll, amit a többiek is felismernek.

A szerelmi háromszög feloldása volt a kedvenc momentumom a könyvben. Végre egy olyan sorozat, amiben a „hercegnőt” nem a fehér lovas „herceg” menti meg, hanem a másodhegedűs „lovag”. Ők ketten nagyon szép és aranyos párt alkotnak.

Remélem még sok további hasonló történetet olvashatok még! = )