Halloween pompom lány módra, avagy Kelly Creagh Nevermore-ja

Író: Kelly Creagh
Cím: Soha már
Eredeti cím: Nevermore
Megjelenés éve: 2013
Oldalszám: 528 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordító: Farkas János
Műfaj: romantikus, démon, gótikus regény, krimi, fantasy

Isobel Lanley, a pom-pom lány elborzadva veszi tudomásul, hogy Varen Nethers-szel kell megírnia az angol dolgozatát. A dolgozat leadási határideje hihetetlenül igazságtalan módon a rivális focicsapat elleni nagy mérkőzés napjára esik. A hűvös és tartózkodó, cinikus és éles nyelvű Varen már az elején tisztázza, hogy a dolgozaton kívül nem akar a lánytól semmit. Isobel azonban hamarosan kifogásokat kezd keresni, hogy Varen-nel találkozhasson, miközben egyre jobban elszakad barátaitól és az erőszakos és féltékeny barátjától. Isobel egyre mélyebbre merül Varen álomvilágába, ami a jegyzetfüzetébe írt sorokból kelt életre, egy világba, ahol Edgar Allan Poe félelmetes történetei válnak valóra.
Ahogy egyre jobban felfordul körülötte a világ, Isobel felfedezi, hogy az álmoknak és a szavaknak sokkal nagyobb az erejük, mint azt gondolta és, hogy a legijesztőbb valóság az, amit az elme annak hisz. Képes lesz megmenteni Varent az Őrülettől, ami fogva tartja őt vagy mindkettőjüket felemésztik Varen rémálmainak árnyai?

Őszintén szólva nem nyűgözött le ez a könyv, pedig a fülszöveg alapján úgy gondoltam jobb lesz. Lehet, hogy túl nagyok voltak az elvárásaim. Értem én, hogy ki kell hangsúlyozni, hogy a tinédzser mindennapoknak egyszerre vége szakad, de ez azért túlzás volt. Túl sok volt a mindennapi unalmas életből és túl kevés a kalandokból, vagy éppen Isobel és Varen kapcsolatának alakulásából. Bár, ha elhagyom ezt a rózsaszín cukormázas naivitást, erős a gyanúm, hogy a történet szorosan kapcsolódik, sőt Poe munkásságára van kihegyezve, amit sajnos nem tudok nektek részletesebben taglalni, tekintve, hogy soha nem voltam nagy krimi rajongó. Kénytelen vagyok tehát a rózsaszín cukormáz alapján véleményt alkotni a kötetről.

„ – Csak azért, mert én szeretek az élet napos oldalán élni, élvezem, hogy szőke vagyok és a pompom lányok mezét viselem, nem jelenti azt, hogy ostoba vagyok. Nagyon elegem van már ebből.
– Csak azért, mert feketét viselek és személyes naplót vezetek, nem jelenti azt, hogy holnap felrobbantom a sulit vagy agyatlan pompom lányokat fogok terrorizálni, ha már itt tartunk.”

Kezdjük mindjárt a mi cukormázas habcsókunkkal, Isobel Lanelyvel. Tipikusan az a fajta lány, aki ha szembe jönne velem biztosan nem az jutna róla az eszembe, hogy hű de mélyen szántó gondolatai vannak. Szőke és úgy néz ki, mint akit lehányt egy barbie-baba. Ebből is látszik milyen diszkriminatív tudok lenni. Bár Isobel tényleg nem a világ következő Einsteinje, helyén van az esze, amikor kell és hatalmas szerető szíve van. Tudja mi a helyes és mi a helytelen és kiáll másokért, még ha tudja, hogy a tettei miatt mindent elveszíthet, amit fontosnak tartott. Képes a dolgok mélyére látni, még ha nem is tudatosan. Reményt ad az olyan embereknek, akiknek már nem maradt és még a leggerinctelenebb embereken is segít, amikor szükség van rá. Igazi kis bárány felhőn csücsükélő angyalka.

„– És, mióta vagy itt? – kérdezte.
A fiú zsebre vágta a kezét, és megvonta a vállát.
– Várjunk csak – mondta Isobel morcosan összehúzva a szemét.
– Ugye, nem engem figyeltél?
A fiú csak hosszú szünet után válaszolt.
– Én inkább úgy mondanám, megfigyeltelek. Sokkal kevésbé hangzik perverznek.
– Nem is gondoltam, hogy ilyen gazdag a szókincsed. „

Varen furcsa fiú, tekintve ki, illetve milyen volt fiatal korában. Kedves, de egy kicsit mogorva, főleg Isobellel. A kettejük kapcsolata amolyan se veled, se nélküled érzetet kelt minden épeszű emberben. Figyelem, az agresszívabb emberek a könyv felénél valamelyiküket megfojtanák egy kanál vízben. Igazság szerint ebben a részben nem sok minden derül ki Varen Nethers-ről. Ő indítja be az eseményeket, ezért kulcsfigura a történet szempontjából. Reméljük a következő részekben több részlet derül ki a mi kis önjelölt Poenkról.

„– Mit jelent az, hogy agyafúrt?
– Agyafúrt – ismételte a fiú, miközben írt. – Ez egy melléknév, és olyan emberekre használják, akik ragyogó szellemi képességekkel rendelkeznek. Például olyanokra, akik ha már egy könyvesboltban vannak, eszükbe jut, hogy felálljanak és keressenek egy valódi szótárt ahelyett, hogy milliónyi kérdést tennének föl.”

A történet befejezése olyannyira függő vég, hogy az már felháborító. Sajnálatos módon nem mondhatom azt, hogy tűkön ülve várom a folytatást, de már csak azért is el fogom olvasni ha már egyszer elkezdtem a sorozatot.