Az ellentétek vonzák egymást, más szóval: Katie McGarry – Pushing the Limits – Feszülő húr

Író: Katie McGarry
Cím: Feszülő húr
Eredeti cím: Pushing the Limits
Sorozat: Feszülő húr #01.
Kiadás éve: 2014
Oldal szám: 436 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordító: Károlyi Eszter, Neset Adrienn

ANNYIRA ELLENTÉTESEK…

ÉS MÉGIS MILYEN ÖSSZEILLŐK!

Senki sem tudja, mi történt aznap éjjel Echo Emersonnal, amikor a menő fiúval járó népszerű lányból pletykák tárgya, kirekesztett lett, karján hátborzongató sebhelyekkel. Még Echo sem emlékszik a teljes igazságra.

Amikor aztán berobban az életébe Noah Hutchins, a szívdöglesztő, lányfaló, megközelíthetetlen fiú a fekete bőrdzsekijében, és meglepően megértő vele, Echo élete olyan fordulatot vesz, amilyenre sosem gondolt volna.

Valószínűleg semmi közös nincs bennük. Mindketten olyan titkokat rejtegetnek, melyek lehetetlenné tehetik kettejük kapcsolatát. Egymás iránti őrült vonzalmuk mégsem foszlik szét, és Echo felteszi magának a kérdést, hogy meddig FESZÍTHETIK A HÚRT, és mit kockáztatna azért a fiúért, aki talán megtanítja őt ÚJRA SZERETNI.

Noah és Echo története semmiképp sem egy könnyű olvasmány. Teli van heves érzelmekkel, amik akaratlanul is elragadják az embert. A történet magába szippant akár szeretné az ember, akár nem. Igaz, hogy a könyv főszereplői tinédzserek, koránt sem egyszerű tinik. Az életüket átszövi a mindent elemésztő fájdalom és gyász, mégis kitartanak és küzdenek. Ezt a küzdelmet és bátorságot szítja egymás iránti vonzalmuk. Szép lassan gyógymóddá válnak egymás számára.

„Hűha! Ezt olyan lelkesedéssel mondtam, mint ahogyan egy hatéves várja az influenzaoltást.”

Echo kedvenc szereplővé vált a szemeben. Hihetetlenül bátor és birka türelmű, főleg ha figyelembe vesszük a családját. Nem egyszer kellett letennem egy fél órácskára a könyvet, annyira kikészített Echo apja, de főleg a mostoha anyja. Az apja ez görény, az új feleség pedig egy... nos, mindenki fejezze be úgy ahogy gondolja. Szó, ami szó Emerson papa rendezhette volna jobban is a dolgokat. Szegény Echo pedig még az egyetlen normális embert is elveszíti, aki szerette és védelmezte. Mindezek mellett a barátai és az úgynevezett fiúja sem éppen százas. Magyarán egy szabályos katasztrófa.

„Nyilván rengeteg tehenet öltem meg előző életemben, amivel kivívtam a karmám gyűlöletét.”

Noah számára majd, hogy nem ugyanannyi tragédiát tartogatott az élet, mint Echonak, de őt nem a családja árulta el. Ő csupán a rendszer újabb áldozata, a testvéreivel együtt. Megkönnyeztem azokat a részeket, amikor együtt lehetett az öccseivel. Soha nem fogom megérteni azokat az embereket, akik alaptalanul félnek az ismeretlentől és akik puszta szóbeszéd alapján ítélnek el másokat. Végül azonban hatalmas meglepetések vártak a hős lovagra.

„– Sose múlik el – feleltem. – A fájdalom. A sebek behegednek, és már nem mindig érzed úgy, mintha egy kés mélyedne beléd. De amikor a legkevésbé számítasz rá, beléd hasít a fájdalom, hogy emlékeztessen, sosem leszel már ugyanaz.”

A kettejük története szívbemarkoló és egyben csodálatos is. Igazi tanulságos kis történet. Kíváncsian várom hát a folytatást.