Pszichológiai kezelés tini módra 1. - Jessica Sorensen - Callie, Kayden és a véletlen

Író: Jessica Sorensen
Cím: Callie, Kayden és a véletlen
Eredeti cím: The Coincidence of Callie & Kayden
Sorozat: Véletlen 1. (Coincidence 1.)
Megjelenés éve: 2012
Oldalszám: 344 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
Fordító: Komáromy Zsófia
Műfaj: romantikus, erőszak, regény, amerikai

Kayden megtanulta, hogy egyetlen esélye a túlélésre az, ha némán tűri a szenvedést. Ha szerencséje volt, meg tudta húzni magát, és tette a dolgát, kibírta egyik napot a másik után. Ám egy este úgy tűnt, végül mégis oda a szerencséje – és az élete… míg fel nem bukkant egy Callie nevű lány, éppen időben, hogy őrangyalként megmentse.

Callie nem hisz a szerencsében. A tizenkettedik születésnapján történt szörnyűség óta nem. Miután túlélte a borzalmat, Callie eltemette magában az érzelmeit, és megfogadta, hogy soha senkinek nem árulja el, mi történt. Most, hat évvel később, még mindig küszködik ezzel a fájdalmas titokkal, ami kis híján felemészti.

Amikor a sors úgy hozza, hogy Kayden és Callie ugyanarra az egyetemre kezdenek járni, a fiú elszánja magát: megismerkedik a gyönyörű lánnyal, aki megváltoztatta a végzetét. A csöndes és visszahúzódó Callie még mindig fél bárkit is beengedni a világába. Kayden azonban biztos benne, hogy Callie okkal tért vissza az életébe. És minél inkább igyekszik a lány életének részévé válni, annál inkább rádöbben, hogy ezúttal Callie szorul megmentésre…

Csak úgy random elkezdtem a könyvet, miután annyi jó értékelést és véleményt hallottam róla és mostantól én is a rajongók táborát gyarapítom. A könyv nem dúskál az izgalomban, mégis letehetetlen. Annyira jól elrejtőznek benne az érdekes kis részletek és szaftos kis titkok, hogy akaratlanul is olvastatja magát. A karakterfejlődések lassúak, de látványosak és mindent szépen megindokolnak a szereplők tettei, a körülmények és a környezet.

„Írás közben nincs ítélkezés, se szégyen, csakis szabadság. Amint a toll a papírhoz ér, egy pillanatra szabad vagyok.”

A történet Callie és Kayden múlt béli traumáin alapszik és ezen traumák megoldásáról szól. Mivel két külön személyről van szó, természetesen két féle gyógyulási folyamatról van szó. Mindkettő látványos és mindkettő reális, amire itt igazán nagy szükség volt, elvégre nem fantasyt olvasunk. A nyomasztó múltbeli események ellenére sikerült mindig a megfelelő helyen és időben elsütni a legjobb poénokat.

A fergeteges hangulatról a csodálatos mellékszereplők gondoskodnak, illetve mellékszereplő, mert a legnagyobb arc Seth, Callie legjobb barátja. Ugyanolyan traumatikus a múltja, mégis sikerült megőriznie a jókedvét.

Sethben Callie remek lelki társra talált. Seth indítja el Calliet a gyógyulás útján, de Kayden vezeti végig, ám a leglátványosabb elhatározásokat ő maga hozza meg. Ez tiszteletet érdemel, főleg ha ismerjük az anyját és a bátyját is.

„Ha valaki bízik bennünk annyira, hogy megossza velünk a titkát, akkor sokkal könnyebb megbízni benne. Mintha az illető feltárná előttünk a szívét, és cserébe nekünk is ki kéne tárulkoznunk előtte.”

Kayden csaknem ugyanabban a helyzetben van, mint Callie, vagy Seth mégis úgy érzem az ő esete sokkal súlyosabb, mert hosszú ideig állandó élmény volt számára a traumát okozó cselekvés, mindennek tetejében olyan személy okozta a sérüléseit akiben alapvetően meg kellett volna bíznia, akire támaszkodnia kellett volna a nehéz időkben. Ő még a gyógyulás tagadási fázisában van ebben a részben. Kíváncsi leszek a további részekben, hogy halad tovább a maga útján.

„– Rólam van szó? 

Ajkamba harapok, felhevül az arcom. 

– Nem.

- De igen! – mondja büszkén. – Még mindezek után is el tudom érni,

hogy elpirulj. Öcsém, én aztán jó vagyok!” 

Mindent egybe vetve egy remek történet félelemről, erőszakról, a szerelem gyógyító erejéről, és az önmagunkba vetett hit erejéről.